Amíg ellát a szem, fészkünk körül
boglárkamezők ezüst széle fénylik,
a galagonyát turbolyák kísérik.
A képben homokórák csendje ül.
A napos zöldbe égből eredő
fonálként nyilall a szitakötő:
e szárnyas óra így hullott elénk.
Ó, rejtsük e néma, szorosra zárt
órát szívünkbe, mint szent adományt,
szerelmünk kettős csendű énekét!
