A fővárosi közlekedési cég előnytelen szerződései még inkább vérlázítóak, ha tudjuk, hogy a cég százmillárdos adóssághegyet görgetett maga előtt. A vádirat szerint a vádlottak egyfajta „kifizetőhelynek” tekintették a BKV-t, amely személyes és politikai kiadásaikat finanszírozta. Többek között tévétársaságokat, médiamunkásokat is becserkésztek, közpénzeket juttatva nekik, hogy cserébe jobb kép alakuljon ki róluk. Bezzeg most nem vállalják az arcukat: a vádlottak nem járultak hozzá, hogy olyan felvételek készüljenek róluk, amelyeken azonosíthatók.
Isten ments, hogy prejudikáljak, a polgári bíróság helyett előre ítélkezzem az ügyben, de a sajtó elég bő lére eresztve tárgyalta a nokiás dobozos részleteket, hogysem a vádak légből kapottak lehetnének. Az ügy morális vonatkozásai pedig nem minden tanulság nélkül valók. Például az, hogy a hatalmával visszaélő politikus – hiszen ne feledjük: a köztörvényes fonál mellett erről is szó van – jó ideig a demokratikus rendszerben is kedvére folytathatja üzelmeit. A jogállam korrigálhat ugyan (ezek szerint ha kicsit akarjuk, mégsem vagyunk következmények nélküli ország), de az erkölcsi deficit ettől még fájdalmas. Számomra például a legfelháborítóbb az, hogy az arcát most eltakaró Hagyó a hatalom birtokában úgy fényezte az imázsát, hogy azt állította: részt vett az El Caminón, a Szent Jakab-zarándoklaton. Ha így volt, aligha az Istennel társalkodott a poros spanyol utakon. Annak idején a zarándokút ideje alatt látni vélték egy adriai üdülőhelyen üzleti tárgyalást folytatva – ám ez ma már részletkérdés. Volt főpolgármester főnöke pedig – aki természetesen semmit nem tudott, és ezért nagy ívben elkerülheti Kecskemétet – ma is adriai birtokán írogathatja emlékiratait. A hiszékeny emberek meg legyinthetnek: lám, ilyenek a szenteskedő zarándokok; ez is csak olyan hazugság, mint a többi…
A BKV-ügy meg a Sukoró-ügy (mégiscsak szabálytalan és az államra káros volt az a bizonyos telekcsere, hiába erősködött a rendszeresen bérmálkozó exminiszterelnök) azt mutatja: a választópolgárok talán mégsem csak a fülkékben büntetnek. S intésül szolgálhat mindez a hatalom jelenlegi birtokosainak (vagy bérlőinek) is: ha méltatlanok a szolgálatra, könnyen megkaphatják a fejükre Kecskeméten a barackot.
