Gianfranco Ravasi bíboros jogos észrevétele: „Mielőtt a fiataloknak szépeket mondanánk társadalmi elkötelezettségről, szerepvállalásról, tanítsuk meg nekik a kedvességet. Ahogyan a meleg képes megolvasztani a viaszt, úgy tudja az udvariasság megtölteni az embert rokonszenvvel, szívélyességgel, bizalommal a másik iránt.” Thomas Merton, a misztikus, életismerő szerzetes, költő Óda a jelen a századhoz című versében korunk közönyéről szól, amelynek eredménye: Hideg értelmed kettéhasad / S jégtáblaként pusztul el.
Az érzéketlenség egyre inkább eluralja a világot, – társadalmi megkülönböztetés nélkül, és zorddá, kegyetlenné teszi a gondolkodást. Ha kedvesség nincs, részvét sincs. Mindig súlyos katasztrófa kell, hogy az emberek a szolidaritásban egymásra leljenek? A Teremtő szándékában kezdettől nem ez áll, hanem a szeretet kedvességben, előzékenységben megmutatkozó gesztusa. A felnőtteké az elsődleges kötelezettség. A nevelésé, amely elfásult kábaságából magára találhatna. Mert hirdethetünk gazdasági és egyéb reformokat, ha az emberség jegyeit eltörli a törtetés, az érdek, az érzéketlenség. Nem siránkozás, panasz segít, hanem szeretetből fakadó pedagógia, amelynek át kellene vennie első helyét az élet minden területén. Kis dolgokból áll össze a cselekvések elfogadható együttese. A káini arcot ha felváltja a „kegyelmek Urának arcmása”, amely ott ragyog az előzékenység minden formáján.
