A liturgia is ilyen válasz, sőt ez a hívő közösség alapvető válasza a kinyilatkoztató Istennek, ezért a liturgia „működése” is szavak és tettek, gesztusok útján valósul meg. Most tekintsük át röviden a liturgia szövegrendszerét! A liturgia szövegei alapvetően biblikus eredetűek-ihletésűek. Ez még a modern kori orációk, imák szövegeire is igaz: a szentszék is csak azokat a modern szövegeket hagyja jóvá, amelyek bibliai szellemiségűek. Ebből következően a liturgia szövegállományában a legelső helyen a Szentírás szövegei állnak, amelyeket imádkozunk (például a Miatyánk), felolvasunk vagy ünnepélyesen meghirdetünk (például az evangélium a misében), esetleg éneklünk (például a zsoltárok).
A következő szövegegységet az orációk, liturgikus imádságok alkotják, ezek szaknyelvű elnevezése az euchológia. Alegységei: az eucharisztikus imák (ezek teológiailag a leghangsúlyosabbak), a különböző könyörgések és áldások. Következnek az egyéb szövegek: az akklamációk (hitvalló felkiáltások, például „halálodat hirdetjük, Urunk…”), a himnuszok és a nem bibliai szövegű énekek, valamint az ünneplést vezető rövid buzdításai és a különböző felszólítások (például „vizsgáljuk meg lelkiismeretünket…”).
Fontos és mennyiségileg nagy korpusza a liturgia szövegállományának a nem a Szentírásból vett olvasmányok anyaga, gondoljunk itt a zsolozsma olvasmányos imaórájának második olvasmányaira, és ide kapcsolhatjuk az egyes szertartásokon tartott igehirdetések különböző műfajú beszédeit is (például homília, prédikáció).
A szövegek jelentős része előre megkomponált és így normatív (kötelezően veendő) szöveg, de van mód és lehetőség a celebráns „saját szavaira” is, de csak a szertartáskönyvekben megjelölt helyeken.
Meg kell még említeni az euchologikus szövegek egyes részeit is, hogy átfogó képet kapjunk a liturgikus szövegek természetéről. Ezen imádságok a Szentírás könyörgéseinek, imáinak stílusát követik. Első részük az Úr megszólítása (invocatio), amely történhet az Úr címeinek, neveinek szerető vagy dicsőítő kimondásával is, egyszerű vagy hosszabb-rövidebb bővítményeivel összekapcsolva. Ezután az imában visszatekintünk Isten azon tetteire az üdvösségtörténetben, amelyek szellemiségéhez a mi imánk kapcsolódik (ez az anamnészisz vagy latinul memoriale). Ezután megfogalmazzuk a kérésünket (petitio), amelyhez sok szövegben kapcsolódik kifejezett vagy allegorikus utalások által a Szentlélek kérése (epiklészisz). Az imák része lehet a közbenjárás élőkért, holtakért (intercessiones). Az imákat mindig dicsőítő/hitvalló záradékkal fejezzük be (záró doxológia vagy confessio). Ez a rendszer olykor kellő rugalmassággal át- meg átszövi minden liturgikus imánkat.
