Tapasztalataink szerint az esetek nem kis részében a kapcsolattartás nélkülünk is megfelelően tudna működni, azonban az elmérgesedett konfliktus miatt a gondozó szülő a legritkább esetben motivált a helyzet megváltoztatására. Van, aki ki is mondja, hogy tulajdonképpen a másik megleckéztetése, illetve „sakkban tartása” a célja.
A legkülönösebb szituációk egyike, amikor a szülő és a nagyszülő közötti ellentét miatt kell intézményi keretek közé szorítani a kapcsolattartást. Több olyan eset került már hozzánk, hogy a nagyszülő a hatósághoz fordult, mivel gyermeke nem biztosított lehetőséget számára az unokájával való találkozásra. A kapcsolattartási folyamat során előbb-utóbb akaratlanul is megismerjük a felek közötti konfliktus hátterét, hiszen általában mindkét érintett késztetést érez, hogy elmesélje nekünk a maga szemszögéből, hogyan jutottak el idáig. Érdekes módon a legtöbb szülő-nagyszülő viszályról szóló történetben feltűnik egy „bezzeggyerek”: a szülő testvére, akire a szülő szerint sokkal nagyobb figyelem hárult a nagyszülő részéről, mint rá, és aki általában a nagyszülő elbeszélésében is megjelenik, mint hűséges, jó gyermek, akivel – a szülővel ellentétben – soha nem volt semmi probléma.
A témával foglalkozó szakemberek szerint a többgyermekes szülők nagyobb része érzelmileg nem teljesen egyformán viszonyul gyermekeihez. Ez érthető, hiszen minden gyermek külön egyéniség, akiket nagyon nehéz „ugyanúgy” szeretni. A gond akkor kezdődik, amikor az érzelmi alapú különbségtétel következetesen megjelenik a szülő viselkedésében is. A magát mellőzöttnek érző gyermek ilyenkor mindent bevet, hogy felhívja magára a szülő figyelmét – gyakran szélsőséges eszközöket is. Ezáltal egyre „problémásabbá” válik, ami a szülő szemében tovább növelheti a gyermekei közötti kontrasztot. Az így kialakuló „ördögi kör” pedig akár élethosszig tartó csatározások színterévé is teheti a családot.
A többgyermekes szülők számára az egyik legnagyobb kihívás, hogy képesek-e kisebb-nagyobb elfogultságaikon felülemelkedve úgy felnevelni gyermekeiket, hogy azok hasonló mértékben érezzék szeretve, illetve elfogadva magukat.
a szerző pszichológus, családgondozó
