Véget kell vetni a hallgatásnak, amely a vallási türelmetlenségnek ezt az erőszakos megnyilvánulását övezi. Nem kevesebb forog veszélyben, mint a kereszténység és végső soron az iszlám világon belül az összes vallási kisebbség sorsa – írta az MTI. Az istenkáromlási törvényektől a brutális gyilkosságokon, bombatámadásokon és csonkításokon keresztül a szent helyek felgyújtásáig terjedő támadások miatt a keresztények sok országban félelemben élnek.
A Newsweek cikkét idézve az MTI rámutat: Nigériában sokan szenvednek az üldözés valamennyi fent említett formájától. Az összes muzulmán többségű ország közül itt a legnagyobb a katolikusok aránya (40 százalék) a lakosság egészéhez (160 millió) viszonyítva. A nigériai muszlimokat és keresztényeket éveken keresztül egy hajszál választotta csak el a polgárháborútól. A feszültséget nagyrészt a radikális iszlámhívők provokálták. Legújabb szervezetük a Boko Haram csoport, amelynek neve azt jelenti: „a nyugati oktatás szentségtörés”. Célja az iszlám törvénykezés, a saría bevezetése Nigériában: ennek érdekében a csoport bejelentette, hogy meg fogja ölni az országban élő összes keresztényt. Csak 2012 januárjában ötvennégy ember haláláért volt felelős a Boko Haram. A szervezet tagjai 2011-ben legalább ötszáztíz embert öltek meg, és leromboltak több mint háromszázötven templomot. Az egyiket a karácsonyi mise alatt vették ostrom alá, és negyvenkét katolikust öltek meg. Emellett sörözőket, egy városházát, bankokat és kozmetikai szalonokat is feldúltak. Eddig elsősorban keresztény papokat, politikusokat, diákokat, rendőröket és katonákat gyilkoltak, de olyan muszlim egyházi személyeket is megöltek, akik elítélték a támadásokat.
A Szudánt éveken át gyötrő keresztényellenesség egészen más formában nyilvánult meg. Az ország északi részén élő szunnita iszlámhívők tekintélyelvű kormánya évtizedeken keresztül üldözte a déli területeken élő keresztény és természetvallást követő kisebbségeket. Amit sokszor polgárháborúnak írtak le, gyakorlatilag a szudáni kormány elhúzódó erőszakhadjárata volt a más vallásúakkal szemben. Bár Szudán elnökét, Omár al-Basírt a hágai Nemzetközi Bíróság elé állították népirtás vádjával, és Dél-Szudán függetlenné vált, az erőszak nem ért véget. Dél-Kordofán tartományban a keresztények még mindig légitámadásoknak és gyilkosságoknak vannak kitéve, gyermekrablások és más atrocitások érik őket. Az ENSZ által készített jelentések szerint ötvenháromezer és hetvenötezer közé tehető azoknak az ártatlan polgári lakosoknak a száma, akiket elűztek otthonaikból, s akiknek a házait kifosztották és lerombolták.
A független csoportok és a kormány megbízottai által végrehajtott támadások is történtek Egyiptomban az arab tavasz utóhatásaként. Tavaly október 9-én Kairó Maspero negyedében kopt keresztények – akik Egyiptom 81 milliós lakosságának mintegy 11 százalékát teszik ki – vonultak fel tiltakozásul az iszlamisták Hoszni Mubarak távozása után megszaporodott támadásai, templomfelgyújtások, nemi erőszak, csonkítások és gyilkosságok miatt. A tiltakozó megmozdulás alatt a biztonsági erők belelőttek és gépkocsijaikkal belehajtottak a tömegbe: legalább huszonnégy embert megöltek, több mint háromszázat megsebesítettek. Az év végére több mint kétszázezer kopt hagyta el lakóhelyét a további támadásoktól félve.
2003 óta a terroristák több mint kilencszáz iraki keresztényt, zömében asszírt öltek meg csak Bagdadban, és hetven templomot gyújtottak fel – közölte az Asszír Nemzetközi Hírügynökség. Több ezer iraki keresztény menekült el az erőszak elől.
A Pakisztánban élő 2,8 millió keresztény mindössze 1,6 százaléka az ország több mint 170 milliós lakosságának. Ilyen apró kisebbség tagjaiként állandóan rettegnek, nemcsak az iszlám terroristáktól, hanem Pakisztán drákóian szigorú istenkáromlási törvényeitől is. Közismert például annak a keresztény nőnek az esete, akit halálra ítéltek, mert állítólag megsértette Mohamed prófétát. Amikor Szalman Taszír pandzsábi kormányzó nemzetközi nyomásra keresni kezdte a módját, hogy megmentse a büntetéstől, saját testőre végzett vele. A testőrt vezető mozlim egyházi személyiségek hősként ünnepelték, és bár halálra ítélték, a bíró, aki az ítéletet hozta, most rejtőzködni kénytelen, mert veszélyben forog az élete. Ha egy keresztény csoportot azzal gyanúsítanak, hogy megszegte az istenkáromlási törvényeket, a következmények brutálisak lehetnek. A World Vision keresztény segélyező csoport irodái ellen 2010 tavaszán tíz fegyveres támadt gránátokkal, hat embert megöltek, négyet megsebesítettek.
Még a sokszor a világ legtoleránsabb, legdemokratikusabb iszlám többségű országaként emlegetett Indonézia sem mentes a keresztényüldözéstől. Az MTI által idézett Christian Post című újság adatai szerint az Indonéziában történt, vallási kisebbségek elleni (a lakosság 7 százalékát kitevő keresztények alkotják a legnagyobb kisebbséget) incidensek száma 40 százalékkal nőtt 2010-ről 2011-re (198-ról 276-ra).
Iránban keresztények tucatjait tartóztatták le és vetették börtönbe, mert hivatalosan engedélyezett templomaikon kívül imádkoztak.
Szaúd-Arábiában bár több mint egymillió keresztény külföldi munkás él, tilos templomot létrehozniuk, de még magukban imádkozni is. Hogy ennek a teljes tilalomnak érvényt szerezzenek, a vallási rendőrség rendszeresen tart razziát keresztények otthonaiban, és sokakat istenkáromlás vádjával bíróság elé állítanak, ahol az ő tanúvallomásuk bevallottan kisebb súllyal esik latba, mint a muszlimoké. Etiópiában, ahol a lakosság többsége keresztény, a muzulmán kisebbség templomgyújtogatásai nyilvánvaló problémává váltak.
Nina Shea, a Hudson Intézet Vallási Szabadság Központjának igazgatója a Newsweeknek adott interjújában úgy fogalmazott, hogy a keresztény kisebbségek sok mozlim többségű országban „elveszítették a társadalom nyújtotta védelmet”. Különösen igaz ez azokra az országokra, amelyekben erősödnek a radikális iszlamista (szalafista) mozgalmak. A harcias csoportok úgy érzik, büntetlenül cselekedhetnek, és a kormányok tétlensége sokszor igazolja is ezt. (Newsweek/MTI/MK)
