A növény virágos szárát kell begyűjteni, és szellős, árnyékos helyen megszárítani. Forrázatával, azaz a belőle készült teával már évezredek óta sok betegséget gyógyítanak. Ezek közé tartozik a magas vérnyomás, a belső és külső vérzések, az epebántalmak, az emésztési zavarok vagy a gyomor- és bélfekély. Öblögetőként igen hatásos fogínysorvadás és torokgyulladás ellen, de makacs, nehezen gyógyuló sebekre és bőrbántalmakra is jó, külsőleg, borogatásként használva. Szaporítása magvetéssel és tőosztással lehetséges. A magok borsó méretű tokban helyezkednek el, és késő őszre érnek be. Május második felében, amikor a szagos müge (Galium odoratum) virágzik, kellemes illat terjeng körülötte. Ha mi is részesei akarunk lenni ennek az illatnak, kiránduljunk el egy árnyas bükkerdőbe, ott nagy tömegben fordul elő. Illatos galajnak is nevezik. A növény fehér, bogernyőben nyíló virágai férfiarasznyi magas szár csúcsán helyezkednek el. Könnyen felismerhető a leveleiről: hat-kilenc lándzsa alakú levélke örvökben áll, és úgy néz ki, mint a szétterpesztett kéz ujjai. A föld alatt messzire kúszó gyökértörzset fejleszt, ebből hajt ki minden évben.
A növény föld feletti szárát és virágait kell gyűjteni. Érdekessége, hogy a növény rostjaiból a fonnyadás, száradás során egy kumarin nevű vegyület szabadul fel, és ekkor illata még intenzívebb lesz. A németek Waldmeister néven likőrt készítenek az aromájával. Teája jótékonyan hat máj- és epebántalmakra, gyomorgörcsökre, idegességre, de vízhajtóként és görcsoldóként is megbecsülésnek örvend.
A kertünkben is telepíthetjük, ha gazdag, humuszos erdei földet és árnyékos helyet tudunk biztosítani számára.
