Farsang van. A bálok, mulatságok ideje. Ez persze nem túl eredeti megállapítás, de ha ízlelgetjük, elgondolkodtat. Mert nézzük csak: ha valaminek szezonja van, akkor az az év többi részében nem fordul elő. De ez ma már cseppet sem természetes. Volt idő, s nem is oly rég, amikor például bizonyos déligyümölcsöket csak az esztendő vége felé lehetett kapni idehaza. Így aztán sokunk emlékezetében a karácsonynak még most is narancsillata van. S akkoriban tán jobban tudtuk értékelni a nem mindennapi zamatokat.
Na de ez már a múlté. Összpontosítsunk a jelenre: vízkereszt óta már a farsang zajlik – na de meddig is? Mert évről évre azt látjuk (például a médiára pislogva), hogy a zajos-táncos rendezvények, nagyüzemi mókázások jócskán belenyúlnak a nagyböjtbe. Csakhogy ha parttalan a farsang, s nem húshagyókedden éjfélig, hanem kifulladásig tart, akkor minek külön nevet adni neki? Hiszen akkor egyik báli szezonból a másikba ájulva egész évben azt sem tudjuk, éppen minek örülünk. Az önfeledt nevetés és az elmélyült csend váltakozása talán egészségesebbé teszi az embert. Ha egyikbe sem szédülünk bele. Ha több mindenre hagyunk időt magunknak. Később majd a böjtre is. Most viszont a tombolós – pardon: tombolás – farsangra. Jó mulatást!
