Ajánlott levélként – háromszáztizenöt forintért – küldtek egy paragrafusokra hivatkozó irományt az építményadóról. Csekk nem volt benne. Másnap ismét csöngetett a kézbesítő. Ismét ajánlott levelet hozott. Ismét az önkormányzattól. Ezúttal a kommunális adóról tájékoztattak. Csekk persze most sem érkezett. Majd később. (A kerületben más adót is fizetünk, arról még papírt sem küldtek…)
Apósom, aki ugyancsak ezzel a kerülettel van a szó nemes értelmében megáldva és a szó átvitt értelmében megátkozva, felbosszantotta magát. Levelet akar írni a polgármesteri hivatalnak. Próbálom lebeszélni, hiszen én már többször megtettem. A polgármester sem az ajánlott, sem az elektronikus levélre nem válaszol. A jegyző asszony sem… Pedig írtam nekik a környékünkön értelmetlenül folyó építkezésekről, a használhatatlan járdákról, a parkolási anomáliákról – hangsúlyozva, hogy amióta szabad választások vannak, mindig a jobboldalra szavaztam, őket szeretném a város, az ország vezetésében látni, csak legyenek kicsit figyelmesebbek a választópolgárokkal.
Ha valaki szeret számolni, az az egyesével, egy nap különbséggel kiküldött levelek, majd a sárga csekkek postai költségét is kikalkulálhatja. S azt is, hányan dolgoznak fölöslegesen mindezért az önkormányzatnál vagy a postán. Biztos, hogy a végösszeg a BKV tartozásának töredékét sem fedezné, de elgondolkodtató: ha a viszonylag kis pénzzel ilyen rosszul bánnak, mi lesz a beszedett hatalmas adóösszeg sorsa?
