A népi gyógyászat évszázadok óta használja különböző bajok orvoslására. Nyálkát, savakat, sókat, csersavat, glikozidákat és baktériumölő anyagokat tartalmazó leveleinek forrázatát (teáját) fogyasztva eredményesen lehet megküzdeni a köhögéssel és a torokhuruttal. Ám nemcsak belső betegségek ellen hatásos. Régen a parasztemberek, ha megvágták magukat a mezőn, letéptek egy útifűlevelet, rászorították a sebre, ettől aztán hamar elállt a vérzés.
Mind a keskeny-, mind a széleslevelű fajnak (Plantago lanceolata, illetve Plantago major) azonos a gyógyereje. A leveleket tavasztól késő őszig szedhetjük. Papírra terítve vagy csomókban felaggatva szárítsuk meg szellős, árnyékos helyen, majd tároljuk jól záródó üvegben.
Aki egyszer betelepített a kertjébe egy tő fodormentát (Mentha crispa), az hosszú évekre el van látva utánpótlással, sőt még télen, a hó alól is szedhet zöld leveleket. A föld alatt vízszintesen futó gyökereiből rengeteg sarj fejlődik. Több faja létezik (borsos-, vízi és csombormenta), mindegyikük gyógyhatású.
A menta leveleiből készült tea étvágyjavító, idegnyugtató, görcsoldó és epeserkentő. A szárról letépkedett leveleket, illetve a virágzás kezdetén a növény föld feletti részeit kell gyűjteni. Szárítsuk árnyékban, akkor zöldek maradnak a levelek. A száras növényből vízgőzlepárlással mentaolajat lehet előállítani, amely (például fürdővízbe cseppentve) nyugtató és izomlazító hatású. Úgy is használhatjuk, hogy a levágott leveles szárakat összekötjük, tüllzacskóba tesszük, majd a meleg vizes kádba helyezzük. Tikkasztó nyarakon pedig áztassunk be egy kancsó friss forrásvízbe félmaréknyi mentalevelet, ízesítsük mézzel, és kitűnő, egészséges üdítőitalt kapunk.
Fotó Lovas Katalin