Aki eljön ide, ugyanazt fényképezi, mint én: a körbe rakott köveket lent, a kilátót, a víztornyot, a Golgota tört szobrait és a kápolnát fent. Ezek közül most csak egyről, az itt látható barokk kápolnáról akarok szólni, amelyet Fellner Jakab alkotott. Rögtön megjegyzem: nem az egyetlen építménye ez Tatán. A Pannonhalmi Rendtörténet úgy írja, hogy a Szent Péter és Pál tiszteletére emelt bencés apátságot a krónika hagyománya szerint Szent István keresztapja, Deodatus alapította. Állítólag a nevét is onnan kapta, hogy szent királyunk a keresztatyját a kedveskedő „tata” névvel szokta illetni.
Bármilyen mesésnek is látszik az alapítás első híre, bizonyos, hogy Tata egyike a legrégebbi bencés apátságnak. Az alapítás híre után legkorábban Szent László pannonhalmi összeírása szól róla először. Végleges megszűnésének időpontja 1727, amikor III. Károly a tatai uradalmat Eszterházy Károly grófnak adományozta. Ebben az időszakban, 1745-ben telepedett Tatára a morvaországi Fellner Jakab, aki kisebb- nagyobb megszakításokkal egészen haláláig itt élt. Az első jelentős munkája a tatai római katolikus plébániatemplom volt, amelyet eredetileg Franz Anton Pilgram tervei szerint kezdtek el építeni 1751-ben; a munkálatok döntő hányadát azonban Fellner végezte el. Fellner Jakab – aki 1773-ban nemességet kapott – Tatán hunyt el, és az általa épített Szent Kereszt-templom kriptájában temették el. Segédje, Grossmann József utódja lett, és feleségül vette özvegyét, majd befejezte félbemaradt munkáit. Tatán a római katolikus plébániatemplomon kívül még a volt piarista rendház és számos malom, például a Miklós-, a Nepomucenus-, a József-, a Cifra- és a Tóvárosi malom építésze. Itt látható kápolnája egy középkori templom helyén áll. A Kálvária-dombon „a középkorban egy falu, Szentiván házai álltak itt, Szent Jánosnak szentelt templomuk a dombtetőre épült. A török időket átvészelő, de már rossz állapotban lévő templomot 1754-ben lebontották, Fellner Jakab a szentély csonka falait kiegészítette, sátortetővel átfedte, és délnyugat felé homlokzattal látta el. Tetejére kecses huszártornyot helyezett. 1755-ben kifestették, 1908-1911 között restaurálták. A második világháború okozta sérüléseket az 1962- 1963. évi helyrehozatalkor végleg eltüntették. 1980-ban egy időre Fellner Jakab emlékére kiállítást rendeztek a kápolnában.”
Itt, a dombon karnyújtásnyira vannak egymás mellett az említett épületek és szobrok. Ezeket fényképezve próbáltam arra is figyelni, hogy vajon milyen párbeszédet folytatnak egymással, és annak mi a témája. Lehet, hogy szóba hozzák a szentivánéji tűzugrást is, de talán a legtöbbet Fellner Jakabról suttognak. Mert ha nem róla, akkor vajon kiről és miről?