Az egység demonstrálásának apropója a Reménység Fesztivál meghirdetése volt, amelyet 2012. június 1-jétől 3-áig, a Papp László Sportarénában fognak megrendezni.
A szervezés koordinálója a Billy Graham Evangelizációs Társaság, a prédikátor Billy Graham fia, Raymond Graham lesz. Noha a stílus, amely a társaságnak a hajón bemutatott reklámfilmjét jellemezte, erősen amerikaias, harsány és „teljesítmény-központú” – a megtérések, a fesztiválhelyszínen „szívüket Jézusnak átadók” számát gondosan regisztrálja a szervezet –, az általuk szervezett fesztiválok, amelyekből évente átlag hetet rendeznek szerte a világon, példásan ökumenikus szelleműek. Ez azt jelenti, hogy tiszteletben tartják a vendégek felekezeti hovatartozását, és a fesztiválok célját az egyes egyházak, gyülekezetek megerősítésében, nem pedig az egymás rovására történő térítésben látják. Mint Viktor Hamm, a Billy Graham Társaság európai igazgatója a hajón elmondta, a keresztény egyházak közötti összes teológiai különbség megoldása nem szerepel a fesztivál céljai között. „Megaegyház” vagy új vallás létrehozására sem törekednek. Ezekkel szemben ahhoz szeretnék hozzásegíteni a magyar keresztény felekezeteket, hogy Jézus keresztjénél összegyűlhessenek, és nyilvánosan megvallhassák hitüket. Mert a nyilvánosság, az, hogy környezetük, a társadalom láthassa a keresztényeket, Jézus alapkövetelménye volt – gondoljunk csak a hegyen épült városra és a lámpásra, amelyet nem szabad elrejtenünk. Korunkban pedig csaknem ezzel azonos fontosságú követelmény, hogy együtt, egységünkről tanúságot téve beszéljünk hitünkről a világnak, amely joggal kérdezi meg oly gyakran: hogyhogy Jézus követői annyifelé szakadtak, és mintha nem is akarnának egymással szót érteni? László Viktor, a katolikus Új Jeruzsálem közösség egyik alapítója a hajón hangsúlyozta: míg egyházaink gyakran azzal foglalkoznak, hogy a másik felekezet mit gondol, tanít rosszul, miért jár téves úton, ez a fesztivál arra szolgál, hogy mostantól inkább az összekötő elemek keresésére törekedjünk.
Mint Erdő Péter bíboros, prímás, a fesztivál egyik védnöke a rendezvényre elküldött levelében fogalmazott, mindannyiunknak a Jézus Krisztusban hívők teljes közösségéért kell dolgoznunk és imádkoznunk, és összeköt bennünket a keresztény gyökereitől eltávolodott újraevangelizálásának szükségessége. Beer Miklós püspök pedig arra biztatta a megjelenteket, hogy mivel senki sem tudja pontosan, melyek az evangelizálás legkorszerűbb, legcélravezetőbb módszerei a XXI. században, legyenek nyitottak az új kezdeményezésekre. Még soha nem voltunk ennyire közel egymáshoz, mint most, a fesztiválra készülve – tette hozzá.
A rendezvény talán leghatásosabb – pedig legrövidebb – beszédét Gáncs Péter, az evangélikus egyház elnök-püspöke mondta. Péter kiszállt a hajóból, és majdnem elsüllyedt – kezdte. Mégis igaza volt, mert Jézus nem a hajóban volt, és ő vele akart lenni. Lássuk be, hogy Jézus sem mindig kizárólag ott van, ahol fogva akarjuk tartani: a gyülekezeteinkben, az egyházainkban. Lépjünk hát ki biztonságosnak vélt fedezékeinkből egymás felé! Találkozzunk a Papp László Sportarénában, de ne a névadóját kövessük, vagyis ne egymásnak osztott pofonokkal dolgozzunk a siker érdekében, hanem a lelkes és kitartó evangelizációban versengjünk, hogy minél több embert vigyünk el a fesztiválra – lelkesítette hallgatóit. Texas Reardon, a fesztivál társigazgatója pedig így folytatta Gáncs Péter gondolatmenetét: az lenne a jó, ha a következő majdnem kilenc hónapban Magyarország összes keresztény lelkipásztora úgy dolgozna a fesztivál sikerén, mintha az ő templomában rendeznék.
Ez nem Raymond Graham, hanem a magyar keresztény egyházak fesztiválja lesz – hangsúlyozta Viktor Hamm. A plakátok mégis őt sztárolják, a prédikátor fényképe a központi elem. De ne legyünk hiúak – javasolja Kovács Géza baptista lelkész, amikor ezt megemlítem: mindegy, miért, az a fő, hogy jövő júniusig együtt dolgozhatunk a közös siker érdekében.
