A legmagasabb szám az egy, mert Istenből van egy, és a házasságban is eggyé lesz a férfi és a nő – mondta nap eleji köszöntőjében Palánki Ferenc egri segédpüspök, aki az ifjúságpasztoráció összehangolása terén nemrég vette át a stafétabotot Balás Béla kaposvári megyés püspöktől, aki egykor, nagymarosi káplánként a közel negyven éve kezdeményezett találkozó egyik megszervezője volt.
Legyenek mindnyájan egy – Orosz István is a találkozó mottójának boncolgatásával kezdte előadását. Lehet úgy egynek lenni, hogy a család, a közösség egységét éljük meg, s lehet úgy, hogy az individuum, a személy egységére építjük életünket. A Biblia egésze bizonyosan nem a második fajta értelmezést támasztja alá. Ha arról beszélünk, hogy a házasságban ketten egyek lesznek, akkor nemcsak arról van szó, hogy a szerelemben egyesülnek, hanem hogy elválaszthatatlan egységet alkotnak.
A lelkipásztor a családhoz tartozásra saját példáját említette. Ő négy családhoz kötődik: ahhoz, amelyben felnőtt; ahhoz, amelyből felesége származik; saját, közös családjukhoz, valamint az egyházhoz. Felesége azt hangsúlyozta, hogy egyáltalán nem mellékes, kik között növekedett a leendő házastárs, s nemcsak egymást, hanem egymás családját is szeretni kell. Gyakorlatilag meg sem ismerkedtek még, tette hozzá, amikor kimondták egymásnak, hogy a másik nem az első helyen áll az életükben, hanem mindig csak a második Isten után.
Miként lehet a család a Szentháromság legteljesebb képe a mi életünkben? Erről Andrej Rubljov Szentháromság- ikonja segítségével beszélt a görögkatolikus pap. Bár a szentkép alakjai – mivel Istent ábrázolják – sem kifejezetten női, sem kifejezetten férfijellemzőkkel nem rendelkeznek, a család tagjai megfeleltethetők az egyes személyeknek. Az Atya földi leképeződése az apa, aki tekintetével átfogja a másik két személyt, egyenes háta, gerince pedig azt jelzi: ő a család tartóoszlopa. A Szentléleknek az anya felel meg a családban, aki beleegyező kéztartásával, meghajló hátával nem külön akarja megvalósítani önmagát, hanem a családon belül akarja kibontakoztatni a legtökéletesebben. A Fiú a családban a gyermek, aki tekintetével apja felé fordulva elismeri tekintélyét, engedelmeskedik neki, közben pedig anyjára mutat. Orosz István szerint hiba azt mondani, hogy a család válságban van. A család „intézménye” a Szentháromság leképeződéseként nincs válságban – az egyes emberek vannak krízisben, akik nem tudnak elköteleződni. A Szentháromságikon „nyitott kör”, tudatosította a hallgatóságban: ez azt jelzi, hogy a Szentháromság mindannyiunkat meghív szeretetközösségébe.
Az előadás után szokásos fakultációk között az előadók interaktív foglalkozása is várta az érdeklődőket. A téma maradt, a feldolgozás módszere azonban egészen különleges volt: a Republic Ég és föld között című számát hallgatták meg közösen a résztvevők, majd arról beszélgettek, kit melyik sor fogott meg, s milyen asszociációkat ébresztett benne. A kifejezetten oldott, a nagy tömeg ellenére is családias programon számszerűen is meghatároztuk, hogy az elkötelezett katolikus nagycsaládok milyen nagy mértékben szavatolják országunk jövőjét. Ritáéknál mintegy kétszáz főt számlál a másodunokatestvérek generációja. Férje számításai szerint ha a nagycsaládos modellt minden leszármazott továbbviszi, s mindenhol négy gyerek születik, háromszáz év múlva ötszázezernyi leszármazottja fog élni a Földön.
Meghalni és szeretni még nem elég – az egyik részt vevő lányban azt a gondolatot vetette fel ez a sor, hogy mennyire fontos, hogy a szeretet, szerelem mellett el is tudjunk köteleződni. Orosz Rita hozzátette, hogy sok-sok kis meghalása volt férjéért és családjukért, egyszer egy nagyon jónak kínálkozó munkalehetőséget is visszautasított a házastársa iránti elköteleződésből. Úgy gondolja azonban, hogy bármilyen, társadalmilag fontosnak látszó munkát lehet kiégve, unottan végezni, s ugyanakkor kellő fantáziával az anyaságban, a háztartásvezetésben is megvalósíthatják magukat a nők. Harcolni kell – idézte egy fiú a dal egyik sorát, arra utalva, hogy bár megtalálta az igazit, meg kell küzdeniük a kapcsolatukért. Orosz István saját példájukat emelte ki ennek apropóján: negyedik gyermekük születése idején nehéz időszakon ment keresztül a házasságuk, s emiatt teljesen hiteltelennek érezte magát, mikor – ilyen érzésekkel, küzdelemmel – jegyesoktatást kellett tartania. Éppen a hitelességért való küzdelem is erőt adott, hogy e problémákon túl tudjon jutni a család, felelte a lelkipásztor kérdésünkre, hogy miként küzdenek meg azért, hogy példaadó család lehessenek. Istenhez fűződő kapcsolatukat tekintették elsődlegesnek, és abból merítettek erőt, újraépítették a szeretetkapcsolatot feleségével.
Fotó: Kissimon
