Viszont nagy múltra tekinthet vissza, hiszen őriznek itt egy IV. századi levelet, amelyet a pápa írt Gubbio főpásztorának, így ez egyértelmű bizonyíték arra, hogy ebben az időszakban a város már püspöki székhely volt. Ottjártunkkor Mario Ceccobelli püspök szívesen szakított időt arra, hogy válaszoljon az Új Ember kérdéseire.
– A városban szinte mindenhol elődje, Szent Ubaldo emlékével találkozunk. Annak, aki eltölt itt néhány napot, rögvest feltűnik, hogy különleges kapcsolat van a gubbióiak és szentjük között…
– Nincs még egy olyan város, ahol a lakosok és védőszentjük között olyan szoros lenne a kapcsolat, mint Gubbióban. Ennek egyik megnyilvánulása a Festa dei Ceri (a gyertyák ünnepe), amely nagy napja az itt élőknek. Azért futnak ezrek és ezrek, hogy az óriási gyertyákat a hegyre, a szent sírhelyéhez vigyék. Szent Ubaldo püspök teste sértetlenül megmaradt, így a gubbióiak és a zarándokok, akik felmennek a bazilikához, látják őt, találkoznak vele.
– Idén jubileuma van Gubbiónak…
– A jubileumi évet nyolcszázötven éve elhunyt védőszentünknek ajánlotta egyházmegyénk. A Szent Ubaldo testét tartalmazó üvegurnát a padlón helyeztük el, hogy a gubbióaik még jobban láthassák. A város és védőszentjének kapcsolatát pedig tovább erősíti a mindenkori püspök személye, hiszen Gubbio főpásztorait Szent Ubaldo óta számlálják. Én vagyok Szent Ubaldo püspök ötvenkilencedik utóda, ezért aztán nagyon megbecsülnek.
– Gubbio hagyományainak őrzésében fontos szerepet játszanak a családok és a fiatalok. Mit tehet a püspök, hogy megőrizze őket az egyház számára?
– A család régóta nagy figyelmet kap az olasz egyháztól, a mi egyházmegyénktől is. Két évvel ezelőtt írtam egy pásztorlevelet a családról, amelyre az egyházközösség főszereplőjeként kell tekinteni. A plébániákon is azt kívánjuk megvalósítani, hogy a család legyen a lelkipásztori élet főszereplője.
– Milyen programokkal igyekeznek közelebb hozni a családokat az egyházhoz?
– A fiatalok társadalmunknak és egyházunknak is a jövőjét jelentik. Ezért is fontos, hogy Olaszországban, különösen pedig Umbriában sok az úgynevezett Oratorio Parrocchiale (plébániai oratórium), amelynek keretében kézműves foglalkozást, játékot, kirándulást és sportprogramokat szerveznek a fiataloknak. A sport nagyon fontos eszköz az értékekre neveléshez és a fiatalok összefogásához. A mai gubbiói focicsapatban is több olyan játékos van, akik ilyen plébániai közösségből indultak. Városunkban is van egy szép kis oratórium, amelyet a szaléziak működtetnek. Jó közösségi hely, ahol a fiatalok szívesen találkoznak, és közben a papok és a lelkipásztori munkatársak fontos értékeket tudnak közvetíteni feléjük.
– Milyen püspökként szolgálni Gubbióban?
– Nagy öröm. Azért is, mert nagyon erős a kapcsolat a város és védőszentje között, így a püspököt is szeretettel fogadják, az emberek nagyon kedvesek, egyszóval jó Gubbióban élni. Jól érzem magam, mintha otthon lennék. Ami pedig a szentségi, püspöki munkámat illeti, Gubbio a jegyesem. Ahogy egy pap a plébániáját, úgy én az egyházmegyét jegyeztem el. Úgy szeretem Gubbiót és a gubbiói embereket, mintha a családom lennének.
Fotók: Miseje Balázs
Az interjú létrejöttéért köszönet Gianpiero Bedininek és Giancarlo Tomassolinak. Grazie al signor Gianpiero Bedini (La Voce), al nostro amico Giancarlo Tomassoli e a tutti gli amici di Gubbio.
