Január 22-én szatmárcsekei magányában Kölcsey Ferenc befejezte a Himnuszt. Egy nappal előbb pedig, január 21-én egy alsósztregovai birtokon megszületett Madách Imre. Nem csoda, ha a magyar kultúrát ebben a hónapban ünnepeljük. Napja ugyan a Himnusz befejezésének időpontja lett, de aligha lehet megfeledkezni e kincses hónap másik két nagy szülöttjéről, idén, közülük is elsősorban Madáchról.
Az író fő művére ez évben ugyanis nem csupán az érettségire készülők vagy a lelkes színházlátogatók figyelnek oda, hanem egy kis túlzással és reménnyel akár más nemzetek fiai is.
Decemberben mutatták be Jankovics Marcell csodálatos alkotását, amely nem kevesebbre vállalkozott, minthogy rajzfilmen mutassa be Az ember tragédiáját. Az alkotás hazánkban csak a tények tükrében máris a legek filmje. Huszonhárom éves gyártási idejével a leghosszabb idő alatt elkészült, százhatvan perces játékidejével a legterjedelmesebb, becsült költségeit figyelembe véve pedig a legdrágább rajzfilmünket mutatták be tavaly év végén. Ezek azonban pusztán adatok, tények, amelyek a Rekordok könyvében jól mutatnak. De ennél természetesen többről van szó.
Jankovics Marcell filmje zseniális. Határtalan kreativitással, különböző stílusban rajzolta meg a mű egyes színeit. Bizonyára lesz olyan jelenet, amelynek stílusa, ötletes megoldásai közelebb állnak majd a nézőkhöz, s akad majd olyan is, amely távolabb. De abban valószínűleg mindenki egyetért majd, hogy animációs bravúrjaiért minden szín főhajtást érdemel. Egyedül csak a Falanszter „megoldása” lóg ki kicsit a sorból. Nem kizárt, hogy a huszonhárom évre nyúlt alkotói folyamat elején készült el. Ezért az egykor még Madách számára is a jövőt megjelenítő részben, mi, nézők inkább a múltban, azon belül is a nyolcvanas évek mára cseppet sem modern technikai világában találjuk magunkat.
A film hosszú, sűrű, tömény, minden perce teljes figyelmet igényel. Ámuldozni rajta botorság, hiszen mindez az „alapanyag” műfaji sajátosságaiból fakad. A baj éppen az lenne, ha Jankovics Marcell (róla még a feltételezés is elképzelhetetlen) könnyen fogyasztható, pattogatott kukoricás mozi-élménybe csomagolta volna Madách Imre Goethe Faustjával rokonítható remekét.
