Hosszú időre tekinthet vissza az esztendőnkénti ünneplés, amely pragmatikus okból nem december 29-én, hanem január 5-én gyújt gyertyát a mártír kápolnájának ereklyéje előtt Esztergomban. A kezdeményező még Lékai László bíboros volt, a folytató Kiss-Rigó László plébános, jelenleg szeged–csanádi püspök, a Rudnay Alapítvány kuratóriumi elnöke. Nevezett szervezet, valamint a Rudnay Egyesület a gondozója-szervezője az ünnepségnek. Vannak itt Angliából, Írországból érkezettek, a testvéregyházak kinti és itteni képviselői. Az anglikán testvérköltő, Eliot sorai illenének ide, aki drámát írt a harmincas években Becketről: „Azért vagy itt, hogy letérdelj / Ott, ahol az imának érvénye volt, / És több az égi ima, / Mint szavak rendje, mint az imádkozó szellem / Éber foglalatossága, az imádkozó hangnak szólítása…”
A múlt idő az imádságra vonatkoztatva a hagyomány jelenideje nyolcszáz éven át – Bánfy Lukács kezdeményezésétől, aki barátja volt Párizsban Becketnek. Ő alapított a hegyen prépostságot Tamás mártírhalálakor, amely azóta „égi és földi rendelések” találkozási ideje…
Tépdes a szél, pedig a szabadság kapui békességre nyitottak. Kell az ereklyeként őrzött csepp vér ma is e város redős homlokára, amely a tanúságtevő canterburyi főpap testéből hullott templom kövezetére – az egyházért. (Lukács érsek is keményen váltott szót királyával. Neki nem kellett meghalnia.) Barátja – jeles fegyverforgató – bottal sem védekezett gyilkosai támadásakor. Önkéntes száműzetése az új kutatások tükrében az egyház jogainak védelmében történt az önkényúrral szemben. Manapság sem lehet más a szelídség és az áldozat érdeme-értéke, főleg ha nem születik egyetértés a közösségért. S ez lehet város, ország vagy kontinens…
Nézem a világló mécseket az oltáron (Szent Tamás ereklyéjét az idén nem helyezték ki), a megcsillanó üvegablakot, és Illyés Gyula soraival kérdezem: „Jósló tükrök ti, milyen arcot / és milyen jövendőt mutattok: / rajzoltok cikázva a lélek / mélyeiből” – Szent Tamás hegyén?”
A vár történelmi levegőjű lovagtermében eddig nem látott sokaság hallgatja az előadókat. Kápolnai Dezső egyesületi elnök és Kiss-Rigó László püspök megnyitó-köszöntő gondolatai után Dana Rosmary Scalon asszony Írországból mint volt EP-képviselő a magyar értékek rokoni szeretetéről tanúskodik, és hangsúlyosan szól az Európai Unió alkotmányáról, amelyből hiányzik Isten neve. Kifejezi örömét új alkotmányunkkal kapcsolatban. Himnuszunk első sorával zárja beszédét.
Christopher Long, az Egyesült Királyság korábbi magyarországi nagykövete (régi barát) a két Tamás (Becket és Mórus) történelmi sorsa kapcsán a „szolgálom a királyt, de Isten az első” elvet emeli ki. Ennek időszerűségét ma sem lehet tagadni. Mit mondana erről Becket?
Martonyi János külügyminiszter az emlékezés mottójához igazítva szavait kijelentette: Magyarország nem léteznék kereszténység nélkül. Nyitottak vagyunk minden vitára, de azt senkitől sem fogadjuk el, hogy „kétségbe vonja demokratikus elkötelezettségünket”. Az új alaptörvény kapcsán kifejtette: nem érti a kereszténység megjelenítése elleni érveket. Nem azt kellett volna megindokolni, hogy miért szerepeljen ez a hivatkozás, hanem hogy miért ne szerepeljen. A mi új alkotmányunkban jelen van, mert számunkra döntő fontosságú.
Az idei esztergomi Becket-emlékezés sürgönyén ez állhatna: „Mossátok meg a lelket”, amint kérik a tűrőn kivérzők.
Fotó: Mudrák Attila
