Közös motívumuk, hogy a megváltás elmaradt, Jézus csaló volt vagy tisztes családapa, vagyis a kereszténység érvénytelen. „Ezt az ősi titkokat feltáró történetet a Názáreti Mester egy hithű tanítványa sugalmazta, aki névtelen akart maradni.” Hát persze. Bächernek mindenesetre bejön a szépirodalmi apokrif. Eszerint Júdás nem volt áruló és öngyilkos sem; csupán bűnbak. „Ami Júdásnak nem sikerült, azt Jesua véghezvitte; a vértanúság, a feltámadás és a mennybemenetel mind-mind csak színjáték volt, amit Jesua és Pilátus levajazott azért, hogy Jesua megmentse igaz barátját, Barabást. Jesuát megsebesítették a kereszten, be is tették a sírba, de a centurió vigyázott három napon át felette. Aztán a szenvedés által megtisztult Megváltó elvonult a zajos világtól, és boldogan élt asszonyával, amíg meg nem halt. Lehet, hogy nem így volt, de könnyen, nagyon könnyen lehet, hogy igen.”
Azért elég nehezen lehet. Nem hull le tőle szemünkről a zöldhályog. A fülszöveg szerint „azoknak szól ez a könyv, akik olyan múltra vágynak, amely képes békét és megértést teremteni a hitvallások között, megnyitva az utat egy boldogabb jövő felé”. Amelyből azonban a béke és megértés érdekében hiányzik az igazság.
