Magam is élveztem. Aztán számra „futott” a kérdés: az újabb időkből kit tisztelnek leginkább a szentek közül? Sűrű szemöldökű, középkorú férfi válaszolt: Claret Szent Antalt. Spanyolosan Claret Y Clará – Szent Antal Mária. Ünnepének hónapjában élete és üzenete 2011-ben annak tanúsítása, hogy ég és föld újra közelebb kerülhet, hiszen az emberben megszülethet a gondolat, ha Istenről szó esik: „Nem is tudom, hogy meghallod-e imánkat, a miénket, emberekét, és hogy szívesen hallod-e, ha hallod…” Az agnosztikus kérdés egy XX. századi franciáé, de már az előző század szóban lévő katalóniai missziós szentje, Kuba érseke Jézus nevében üzeni: „Magadnak nem kívánsz valamit? Készíts listát arról, amire szükséged van, gyere, olvasd fel nekem! (…) Ne szégyelld magad. Számos igaz lélek, sok szent van itt, a mennyben, akiknek ugyanazok voltak a hibái, mint neked. Mit kívánsz? Talán félsz? Ha sikerül végül egy-egy nehézséget áthidalnod, mondd egyszerűen: köszönöm.”
Claret Szent Antal 1807-ben született, s hatvanhárom évesen gyötrő betegségben halt meg. Napóleon kora nyomta bélyegét Európára. Antal négyesztendős volt, amikor Bonaparte a pápa színe előtt koronázta meg magát. Egy gyermek Barcelona közelében a papi hivatásért imádkozott: „Teljesen kilátástalan ez számomra – tudom –, de Istenem, te mindenható vagy.” A valószerűtlenséget apja szövőműhelyének tulajdonította, ahol maga is dolgozott. Volt érzéke a kézműiparhoz, s Barcelonában tökéletesítette tudását. Huszonegy évesen már egy üzem technikai irányítója volt. A hang, amely korábban szólította, nem hagyta nyugton: „Hogy nekem tessél, nem kell sokat tudnod, elég, ha nagyon szeretsz.” Pásztor volt, a legegyszerűbb missziós szolga. „Szelíd erőszakkal” terelgette nyáját, amikor Katalóniában valóságos csodát tett a tévelygőkkel-keresőkkel. 1835-ben szentelték pappá, jezsuita akart lenni, de reumatikus fájdalmai miatt elbocsátották a rendből. Rendkívüli jelek kísérték pályáját. S mivel mindenki rendelkezik személyes mértékkel, hogy meglelje, saját összhangját kell megteremtenie. Tudta, a politikának is hiányzik „a mély lélegzetvétel”. Főleg, ha polgárháború dúl. Vándorbotot fogott (mert plébániát nem kapott), és mint egy esőfelhő, melyet csak a Lélek fuvallata vezényel, vitte Isten igéjének harmatát, esőjét a szomjazó lelkeknek. Akárhol megjelent, a politikai pártok, különböző csoportosulások „kémnek” nézték: ki tudja, kinek a bérence? A spirituális hatás, amely pasztorációs munkáját kísérte, rendkívüli volt, s ez csak növelte a gyanút ellene.
Tollat fogott, a spanyol lelkiségi irodalom nagyjává tették írásai. Könyvkiadót szervezett, sok millió kötetet juttatott az olvasók kezébe. Szélsőséges forradalmárok úgy beszéltek róla, mint aki csődbe vitte törekvéseiket. 1849-ben missziós társaságot alapított. Villámcsapásnak tartotta érseki kinevezését – Santiagóba, Kubába. Több mint egy évtizede – a spanyol állam-egyháziság következményeként – az érseki szék üresen állt. Antal első dolga volt a papság összehívása és a népmisszió. Ellenfelei gyűlölete nem lanyhult. Égi csoda mentette meg egy merénylet során… Meggyőződését folyton hangoztatta: „Korunkban Isten akarata szerint a világban élőknek nagy szerepe van a lélekmentésben.” Mindenekelőtt az erkölcsi tisztaságot, a krisztusi szeretettörvényt helyezte előtérbe. Mint aki tudja, mit hoz egy következő század, ezt írta: „Bármely állapotban él valaki, hivatása az életszentségre szól.”
