És ha már múzeum, akkor keljünk útra, és menjünk Esztergomba! A megérkezés pillanatáig pedig szerezzünk meg minden ismeretet állatunkról. Miként már előbb szó volt róla, az egyszarvú mesebeli állat, alakja, feje, teste a lóéval rokonítható, ám lábát az őztől, farkát az oroszlántól kölcsönzi. Különlegessége (miként neve is sugallja) a homloka közepéből kiinduló hegyes szarv. Az ókori szerzők szerint Indiában vagy Afrikában őshonos, szarvának pora mindenfajta méregnek szolgál ellenanyagul. És miként lehet unikornist fogni? Mi sem egyszerűbb: ültessünk egy szűz leányt útjába, aki előtt állatunk letérdel, és ölébe hajtja fejét. Ettől kezdve könnyű a dolgunk. Az állat gyengesége az emberek erősségére vált: szimbólumként a szüzeket és Szent Jusztiniát idézi; szarvának köszönhetően a patikák, patikusok jelképévé vált.
A fentiek alapján már könnyedén megérthetjük azt az allegóriát, amit az esztergomi Keresztény Múzeumban láthatunk: a tájképi háttér előtt ülő leány és az egyszarvú a szüzesség szimbólumai. Festményünk további sorsa viszont már tényleg a fikció terméke. Feltételezhetőleg egy venetói művész készítette a XV. század derekán, és egy Velencéhez közeli palota dekorációjának szánta. A képciklus központi programja Páris és Heléna történetének elbeszélése volt. A sorozatból más táblát is ismerünk, így a baltimore-i Heléna hajóra szállását, Heléna elrablását, Páris és Heléna fogadását, a melbourne-i Szerelem kertjét, illetve magángyűjteményben őrzött két másik, hasonló témájú táblát. Az esztergomi festmény Ipolyi Arnold gyűjteményéből került a Keresztény Múzeum tulajdonába, amelyet nem sokkal később restauráltak is.
