A cselekmény középpontjában a gaboni dzsungelben működő kórház megmentése áll, amelyet az elzászi orvos, vagy ahogy az afrikaiak nevezték, a Nagy Fehér Varázsló vezetett. Ebben az időszakban történt, hogy Schweitzert kikezdték, mivel felemelte hangját a nukleáris fegyverek betiltásáért. Ellenségei attól sem riadtak vissza, hogy bezárják Lambarénében működő puritán, de életeket mentő kórházát, ahol főként leprásokat ápoltak.
A film megrajzolja egy szerethető, ám hibáktól sem mentes ember arcképét. Bepillantást nyerhetünk Schweitzer családjának életébe, és a mű egyik legerősebb pillanata is talán éppen ebben az úgynevezett mellékszálban található. Schweitzer felnőtt lányának panasza „nem engedi”, hogy hősünk a szemünk előtt mennybe menjen. A fiatal nő ugyanis nem rejti véka alá, hogy gyermekkorában jobban örült volna annak, ha apja valóságos húsvér apa lett volna, és nem egy, a családi házban ritkán látott emberiség-megmentő.
Bizonyára rendezői szándék volt, hogy az alkotók nem tipikus életrajzi filmet készítettek. Hiszen a gazdag életutat bejárt Schweitzerről talán a Gandhi-filmhez hasonló hosszúságú alkotást lehetett volna forgatni. A sokrétű orvos ugyanis lelkipásztor, teológus, orgonista, az orgonaépítés teoretikusa, filozófus, háborús árvák pártfogója is volt, és harmincnyolc évesen, három diplomával a tarsolyában indult el Afrikába. Politikai és vallási eszméi már igen korán szembeállították kollégáival: a németbarát lelkészek ugyanis nem kedvelték benne a liberálist, míg a liberális lelkészek nem kedvelték benne a németet. Ráadásul 1912-ben feleségül vette Helene Bresslaut, Harry Bresslau zsidó történész lányát.
Ennek a páratlan életútnak fent említett küzdelmeiből és tanulságaiból a film szinte semmit nem mutat be, legfeljebb utalásokat tesz néhány fontos mozzanatra. Így az alkotók kikerülték a részletekben való elveszés – színészt és nézőt is egyaránt próbára tevő – csapdáját. Ugyanakkor a moziból kijőve az emberben óhatatlanul marad egy kis hiányérzet. A játékidő két órájába belefért volna még néhány tény, adat, árnyalat, szín. A Schweitzert alakító Jeroen Krabbé amúgy hiteles alakítása is „elbírta” volna, ha az istenhívő orvosból is kicsit többet láttat. Még akkor is, ha azt a hitet időnként kérdések vagy éppen kétkedések csiszolták.
Az Egy élet Afrikáért önmagában szép és dicsérendő alkotás, amely a XX. század kiemelkedő humanistájának állít emléket. Annak a németnek, akire méltán illik a József Attila-i méltatás, amellyel egykor Thomas Mannt illette, vagyis: „fehérek közt egy európai”. Azzal a többletjelentéssel, hogy Albert Schweitzer nem csupán a fehérek közt, hanem ahogyan ő nevezte az afrikaiakat, „fiatalabb testvérei” közt is, a szó legnemesebb értelmében európai volt.
(A film az Új Ember könyvesboltjaiban már megvásárolható DVD-n, forgalmazza az Etalon Film.)
