A két műalkotás két különböző földrajzi helyről és időből származik. Az első egy feltehetőleg lombard művész műve a tizennegyedik század közepéről, a második pedig a Bars megyei Aranyosmarót római katolikus templomába készült az előzőhöz képest egy évszázaddal később. A festmények állapota is eltérő: míg a reprodukción látható itáliai annyira sérült, hogy festékrétege kopottnak, hiányosnak mondható, addig a magyar hiányait, repedéseit a későbbi restaurálás során kiegészítették, kijavították
Egyik alkotásunk mestere sem állapítható meg biztosan. Az itáliai festmény hátoldalán egy felirat Giovanni da Melanót határozza meg mesterként, ám a későbbi korok kutatói alkotóját Umbriában, Lombardiában keresték. Aranyosmarót települése pedig (stíluskritikai alapon) több festőnek is nevet (és számot) kölcsönzött, jelen oltártáblánk az úgynevezett második mester életművébe sorolható. Az itáliai festmény valószínűleg egy triptichonnak képezte részét, összeerősítésüket még az első gyűjtő, Ramboux végezte el – neki köszönhetjük a fent említett „da Melano” mester meghatározást is. A táblák különálló mivolta tükröződik a kompozíción is, hiszen a szereplőket egyenletesen helyezte el a festő. A festő a teret egy síkban kezelte: a balra ülő Szűz Mária, ölében a Kisdeddel ugyanabban a tengelyben helyezkedik el, mint a hódolatra vonuló királyok. Sőt, az angyalokat is csak a magasság választja el menetüktől.
A magyar festmény modernebb kompozíciós megoldással rendelkezik, alkotója a festmény terének minden helyét betöltötte. Mária jobbra ül, ölében a meztelen Kisded, felettük az égbolt, „trónjának” díszéül az istálló tetőzetének háromszögű oromzata szolgál. A királyok előttük, azaz balra helyezkednek el. Ketten térdre borulva ajándékaikat nyújtják át, szakáll nélküli társuk a hátuk mögött áll s a jelenetet figyeli. Ez a tábla is egy szétfűrészelt oltárnak képezte részét: párdarabját, amelynek témája a tizenkét éves Jézus a templomban, szintén a múzeum gyűjteménye őrizte meg számunkra.
