Karácsony ünnepéhez közeledve a múzeum talán a leghíresebb hispán alkotó, El Greco művészetét bemutató kamarakiállítást rendezett Jézus nyomában címmel, amelynek középpontjában Szent János evangélista ábrázolása áll. A szeretett tanítvány képe mellett pedig megcsodálhatjuk El Greco több apostolábrázolását, illetve bibliai témát feldolgozó festményét is, követve Jézust egészen a kereszt tövéig. Az alakok jellegzetes megnyújtásáról eltéveszthetetlenül felismerhető El Greco, eredeti nevén Domenikos Theotokopulos szülőföldjén, Kréta szigetén ismerkedett meg a festészettel, a bizánci stílusú ikonfestészetet követve. A jómódú, római katolikus családba született fiú valószínűleg a ferenceseknél tanult. Fiatalságáról keveset tudunk, annyi bizonyos, hogy húszéves kora körül Velencében, majd Rómában folytatta tanulmányait. Stílusának bizánci vonása az itáliai reneszánszra jellemző, egy pontba tartó perspektíva és az erős színek mellőzésében nyilvánul meg leginkább. Képein az ikonokhoz hasonlóan az alakokon van a hangsúly, amelyeket nem a külső valóság megfigyelése alapján, hanem egy ideálból kiindulva festett meg.
Ugyanakkor nem volt hatástalan az itáliai festészet sem művészetére, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy segédje és tanítványa volt Tizianónak – tőle tanulta a színkeverést, a test mozgásának kifejezését. Az ifjú művész azonban korán kitűnt kortársai közül, s miután – a hagyomány szerint – egy megjegyzésével megbotránkoztatta a római Michelangelo- rajongókat, elutazott Spanyolországba. Oltárképeivel, szenteket ábrázoló festményeivel és portréival hamar hírnévre tett szert, azonban élete végéig anyagi problémákkal küzdött, mert a megrendelők – műveinek különössége miatt – sokszor nem akarták kifizetni. A különc zseni rövid madridi tartózkodás után Toledóban telepedett le, s bár műhelyéről keveset tudunk, feljegyezték: „Kevés tanítványa volt, mert nem akarták követni, amiért elvei olyan szeszélyesek és különösek voltak, hogy csak saját magának feleltek meg.” „A görög” Spanyolországban nem udvari, hanem főleg egyházi megrendelésre festette műveit, így alkotásainak túlnyomó többsége vallásos témájú. Az 1594 és 1604 között készült Evangélista Szent János című képet a madridi Pradóból kapta kölcsön a Szépművészeti Múzeum. A festmény azonban nem evangéliumíróként ábrázolja Jánost, hanem egy legendát idéz fel – kezében ott a méreggel teli serleg. A kamarakiállításon pedig ott láthatjuk mellette Szent András és Szent Jakab képét, így a látogató megismerheti El Greco középső és kései korszakában készített, az ikonfestészetet idéző más apostolábrázolásait is. Festményein fekete kontraszttal tette élesebbé és ragyogóbbá a színeket, hogy hasonlítsanak a templomok üvegablakaira.
A tárlat egy másik El Greco-festményén is feltűnik a szeretett tanítvány alakja: az 1608 körül készült Krisztus az Olajfák hegyén című képen a művész alig kivehető arccal mintázta meg az alvó Jánost az apostol ábrázolásának egy későbbi változataként. A kiállítás mindemellett a mester egész pályáját, illetve a rá ható irányzatokat, művészeket is megismerteti a látogatóval, mintegy negyven festmény, metszet és szobor segítségével. A tanulóéveket néhány XV-XVI. századi krétai-bizánci alkotás idézi fel, az itáliai befolyást pedig például Jacobo Tintoretto, Paolo Veronese és Jacopo Bossano művei érzékeltetik. Illetve El Greco Bűnbánó Magdolnája, amelyet a művészettörténet úgy tart számon, mint amelyen talán a leginkább megjelenik Tiziano hatása.
Kevésbé köztudott, hogy El Greco oltárépítőként és szobrászként is dolgozott. A tárlaton néhány alkotás segítségével megismerkedhetünk a művész ezen arcával is. A múzeum centenáriumi évében, 2006-ban elindult Géniuszok és remekművek című kamarakiállítás-sorozatba illeszkedő tárlat célkitűzése – ahogyan a sorozat egészének -, hogy egy jól ismert festőt más megközelítésben ismertessen meg a közönséggel, egy témát pedig rendhagyó módon járjon körbe. Ugyanakkor mindig valamely Magyarországon eddig nem látott alkotás áll a kamarakiállítások középpontjában. El Greco ma a világ egyik legismertebb spanyol és legkedveltebb manierista festője, ami részben egy magyar műgyűjtőnek, Nemes Marcellnek is köszönhető. A XX. század elején ő volt ugyanis, aki az akkor még kevésbé elismert különc zseni alkotásait összegyűjtve megszerettette őt a műkedvelő közönséggel. A Bűnbánó Magdolna című képet például Nemes Marcell adományozta a Szépművészeti Múzeumnak – számos más spanyol festmény mellett. A kamarakiállítás közvetve azoknak a múzeumigazgatóknak, műgyűjtőknek és mecénásoknak is emléket állít, akik megalapozták a budapesti spanyol gyűjtemény rangját és világhírét. Így lehetséges az, hogy a Prado spanyol gyűjteményének vezetője, Leticia Ruis Gomes a megnyitón így fogalmazott: a spanyol képek budapesten is itthon vannak.
