Főpásztori programját sűrítette a „Pannonia Sacra” kifejezésbe; ezért írta ezt a címere alatti szalagra. Különleges ez a címer-jelmondat két okból is. Egyrészt mert nem szentírási idézet a hagyományos szokás szerint; másrészt talán egyetlen főpapi jelmondat a világon, amelyben – ugyan áttételes módon, de – egy egyértelműen beazonosítható, korabeli nemzetre történik utalás. Pannonia Sacra. Mit jelent magyarul ez a kifejezés? Szótárral nem lehet lefordítani. Nem azt jelenti, hogy „Szent Pannónia” vagy „Szent Magyarország”. Mindszenty bíboros megnyilatkozásai alapján érdemes megkísérelni: milyen tanítást akart sugallni e szókapcsolattal? Hazánkban – Mindszenty szerint – létezik, jelen van egy sajátos provincia, tartomány. Ez a Pannonia Sacra, vagyis a szentül élni akaró magyarok közössége. Kik ennek a tartománynak a polgárai? Akik komolyan, tudatosan, egész személyiségükkel meg akarják élni katolikus hitüket, hiszen csakis így közelíthetnek a szentség egyre emelkedőbb szintjeihez. S e folyamatos, állandó közelítésnek itt, e földön soha sincs vége, viszont állandó aktív lelki előrehaladásra serkent ez az előttünk álló ragyogó cél.
Él, létezik, jelen van tehát itt, a Kárpát-medencében ez a lelki, spirituális provinicia: lakói – akik a társadalom legkiválóbb rétegeiből kerülnek ki – igyekeznek hűségesen követni Isten akaratát, úgy, ahogyan azt Szent Pál közvetítette számukra. E sajátos közösségi életprogramot ugyanis pontosan leírja a thesszaloniki hívekhez írt első levelében: „Megtanultátok tőlünk, hogyan kell Istennek tetsző életet élnetek. Éljetek hát így, s haladjatok egyre előbbre. Az az Isten akarata, hogy szentek legyetek… Mindegyiktek szentül és tisztességesen éljen… Az Úr nem bűnös életre hívott bennünket, hanem szentségre.” (1Tesz 4,1-7.) Elgondolkodtató tény: amit Mindszenty 1944 márciusában egyházmegyéje számára célként kitűzött, majd 1945 októberében egész Magyarországra kiterjesztett, két évtized múlva a II. vatikáni zsinat atyái a Lumen gentium 40-42. pontjában újra kodifikálják, immár az egész világegyház számára: minden keresztény meghívást nyer az életszentségre, az állapotának megfelelő tökéletesség elérésére, és ez egyben a kötelessége is: teljes értékű keresztény élet és tökéletes szeretet. Ez az életszentség pedig a földi társadalomban is előmozdítja az emberhez méltóbb életmódot.
*
De Mindszenty mindehhez valamiféle sajátos magyar színt is ötvözött. Pannonia Sacra – e kifejezésben ott van az ősi Szent István-ének pontos meghatározása: híres Pannónia, amely virágoskert, s amelyet hűségesen gondoz a Szűzanya, vagyis e provincia a Magyarok Nagyasszonya oltalma alatt áll. Kik tartoznak tehát e „szent” Pannónia tartományába? Akik a Magyarok Nagyasszonya, a Boldogasszony oltalma alatt folyamatosan törekszenek tudatosan és következetesen szentté válni. S e folyamatban katolikus hitük és magyarságuk szorosan összefonódik, e két vonatkozás egymást segíti, erősíti, szilárdítja. Mindszenty bíboros erősen hitte: ha a szentül élni akaró magyaroknak ez az egymilliós, kétmilliós, ki tudja hány tagú közössége, ez a Szent Provincia, ez a Katolikus Pannónia közössége eléggé erős a szentség megélésében, akkor ennek hatásai szertesugároznak a magyar nemzet más felfogású, más világnézetű, másként élő többi rétegébe, s ily módon jó irányba képes fordítani, alakítani, emelni a teljes magyarságot, az egész nemzetet, az egész magyar népet.
*
Mindszenty bíboros egész élete, annak mindegyik szakasza jól tükrözte főpásztori szolgálatának e vezérlő mottóját: hogy neki mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy hazánkban ez a Pannonia Sacra – vagyis azok közössége, akik a Boldogasszony oltalma alatt folyamatosan törekszenek tudatosan és következetesen szentté válni – ez a Pannonia Sacra erősödjék, gyarapodjék, szélesedjék, hogy egyre öntudatosabb, egyre tevékenyebb közösség lehessen, az egész magyar haza üdvére és javára.
A szent életű, hős lelkű bíboros tisztelőinek sokasága példaképként tekint rá e vonatkozásban is. Mindszenty bíboros életpéldáját követve a Pannonia Sacra tartomány polgárainak is kötelessége tevékenykedni a Pannonia Sacra közösségének érdekében. Vagyis azért, hogy a magyarság körében egyre több legyen az imádságos, a szenvedéseivel is engesztelő ember; Istenhez, az egyházhoz mindhalálig hűséges ember; a krisztusi tanítás alapján kiteljesített tízparancsolatot életté élő ember; a Magyarok Nagyasszonyát mint édesanyját tisztelő és szerető ember; magyar hazájához, anyanyelvéhez, szülőföldjéhez jóban-rosszban ragaszkodó ember; a jó ügyekben minden képességével-tehetségével tevékeny ember; az egyház és a haza ellenségeivel bátran szembeszálló ember; a szabadságjogokat minden körülmények között tisztelő és védő ember; a másként gondolkodókat tudomásul vevő, létezésüket elfogadó, felfogásukat tiszta és igaz érvekkel cáfoló ember; az ellenfeleit nem gyűlölő, hanem értük imádkozó ember; a tevékeny szeretetben Krisztus igazságát és szabadságát megélő ember.
Hogy ily módon gyarapodjék és erősödjék Pannonia Sacra, vagyis az Isten törvényei szerint élni akaró magyarok nagy családja, a szentül élni akaró magyarok lelki közössége. És ily módon gyarapodjon és erősödjön az egész Magyarország. Álom ez? Nem. Ez ma is élő-eleven valóság. Ma, 2008-ban sokan vagyunk Pannonia Sacra tartományának polgárai. Imádságosak és tevékenyek. És erősek vagyunk. Nem anyagi javakban, nem pénzben, bankbetétekben. Nem politikai kapcsolatainkban, nem pártkötődéseink következtében. Hanem Istenben való hitünk szilárdságában és a szeretet hatalmának birtokában vagyunk erősek. Ahogyan erre nemzedékek sorát tanította Mindszenty bíboros. És arra is, hogy e Pannonia Sacra tartomány polgárainak élete örömteli élet, hiszen az evangéliumot, az örömhírt sugározza a legnagyobb válságok közepette is: az isten- és emberszeretet örömét, a másokért végzett önzetlen munka örömét, a vallási és nemzeti közösségbe való kapcsolódás örömét. Ahogy egyik levelében írta: „Az Isten derűjét soha ne hagyjátok kilopni a lelketekből!” De ehhez ébren kell lennünk…
(A szerző az MTA doktora, az ELTE nyugalmazott tanára, művelődéstörténész.)
