Azért, hogy minden egyes ember megtérjen, s kiszabaduljon az önzésből. Somogy, Tolna, Zala és Baranya megyéből csaknem négyszázan vettek részt a kaposvári Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnázium és Általános Iskola tornacsarnokában másodízben rendezett regionális karizmatikus találkozón. Három-négy éves gyerkőcöktől a nyolcvannyolc esztendős Klári néniig, valamennyi korosztály jelen volt az Íme, itt vagyok, engem küldj! mottóval zajló találkozón, ahol a résztvevők kitárt karokkal dicsőítették az Urat, a Flach Ferenc vezette pécsi Betánia közösség kiváló zenéjére. A fiatal muzsikusokból álló zenekart az országos karizmatikus találkozón is hallhattuk, és sokunkat megérintett zenés evangelizációjuk. Öröm látni az arcukat, hallani dalaikat, hiszen a bennük élő Isten mutatkozott meg minden énekben, tanúságtételben, mozdulatban. Ők már valóban „reklámjai” a Jóistennek, ahogy arra mindannyiunkat is buzdítottak. – A kegyelem a természetesre épít, az érett keresztény élet pedig érett személyiséget feltételez – hallhattuk a tanítások során. Mikovics Krisztina, a homokkomáromi Nyolc Boldogság közösség tagjaként többek között arról szólt: szív és értelem összhangja kell hogy jellemezze a keresztények mindennapjait. – Úton vagyunk, elkeseredésre semmi okunk, ám bensőséges kapcsolatot kell kialakítanunk az Úrral a tudatos hitismeret révén közösségben – mondta. – Egységben kell lennünk az Úrral, a testvérekkel, az egyházzal; kreatívan, s ha kell, kritikával, használva karizmáinkat. A mindennapok döntéseiben válaszolnunk kell arra is, hogy önmagunkat vagy az egyházunkat építjük?! Lehajló szeretettel kellene jelen lennünk mindenütt, tanulva a szeretetben való párbeszédet.
Szó esett a társadalomban való apostolkodás szerepéről is. A keresztény közösség akkor lehet gyümölcsöző, ha missziós lelkületű; érzi és érti a kultúra vagy a politika dimenzióit is. E területeken az evangéliumi értékek képviselőiként kötelességünk kovászként megjelenni. Egy Szeged melletti falucskából érkezett a kaposvári rendezvényre a baracktermesztésből élő József és Mária. Nem lehetett közös gyermekük. Fiatalon megözvegyült feleség három gyerekét nevelték-nevelik közösen. Amióta szakítottak a „vasárnapi kereszténységgel”, belépett életükbe a Szentlélek. A házaspár közösséget alapított, sok lelki gyermekük van, akik ugyancsak figyelnek a Szentlélek szavára.
Fábry Kornéltól, az Emmánuel közösség meghatározó egyéniségétől is hallottunk egy szép tanúságtételt: huszonkét évesen élte át először a tanítványságot. Egyetemistaként a hétfő reggeli franciaórára igyekezett, s meglehetősen furcsállták a hétvége után unottan érkező társai, amikor örömtől sugárzó arccal közéjük lépett. „Szerelmes vagyok az Istenbe!” – mondta ragyogva, mire megkérdezték: „Nem pótcselekvés ez?” Erre azt felelte: „Szerintem pedig minden más ennek pótlására van.” A mise után közbenjáró imára kígyóztak a sorok, miközben újra felcsendültek a Szentlélek-hívó dallamok. Ozsváth Görgy, a karizmatikus találkozó főszervezője kegyelemnek tartja, hogy sokakat megszólított a Lélek. Házi feladatul azt adta: Lehet tanulni repülni!
