Magyarországra az ezerhatszázas évek derekán kerültek el a gumói, ám itt is közöny fogadta. A csicsóka a napraforgóval egy családba tartozik, és a közeli rokonságot nem is tagadhatná! Míg a hatalmas tányért fejlesztő napraforgó a nyár jellegzetes virága, addig az utóbbi ősszel kezd virágozni, és sárgán virít egészen a fagyokig. Nem is tudja beérlelni a magvait, ám ez nem veszélyezteti a növényfaj jövőjét. A föld alatt fejlődő tarackoló gyökereken ugyanis gumókat fejleszt – ez tükröződik botanikai nevében: Helianthus tuberosus – amelyek révén tovább szaporítható, akárcsak a burgonya. A csicsóka virágai két-három méteres magasságban nyílnak, a vékony, egyenes szárak csúcsán. Kevéssé ismert, hogy vágott virágként, vázában hetekig tovább virít. Télen a levelek lefagynak, és csupán száraz kóró jelzi a hajdani dicsőséget. A föld alatt szerteágazó gyökérzetet növeszt, és ezeken fejlődnek ki késő őszre az orsó alakú, göcsörtös gumók. Vas-, szilícium- és kalciumtartalma mellett tekintélyes mennyiségű inulint tartalmaz. Ez utóbbi vegyület a cukorbetegeknek és a diétázóknak igen hasznos.
Helye a kertben
A csicsóka nem támaszt nagy igényeket a talajjal szemben, és kivéve az erősen kötött agyagot, mindenhol megél. Futóhomok megkötésére is alkalmas. Hórihorgas mérete miatt célszerű kerítések mellé vagy térelválasztónak ültetni, de igen mutatós csoportba telepítve is. Veteményes közelébe ne kerüljön, mert tarackoló gyökerei messzire elkúsznak! Étkezési célra októbertől lehet felszedni a gumókat, de jobb ízűek maradnak a földben. A tél folyamán bármikor ki lehet ásni a szükséges gumókat, még a legkeményebb fagyok sem tesznek bennük kárt. Ha a burgonyapüréhez harmadrész főtt, áttört csicsókát keverünk, különleges ízű köretet kapunk. Lehet belőle főzeléket készíteni, megsütni, mint a krumplit, és nyersen lereszelve ott a helye a vegyes salátában is! Hámozás, reszelés után csepegtessünk rá citromlevet, hogy meg ne barnuljon! A gumók ültetése február- márciusban történik, ám rosszul jár az a kertész, aki dús trágyázással akar a kedvébe járni: ekkor ugyanis a gumók rovására a levelek fejlődnek elsősorban. Termesztett fajtái közé tartozik a „Szentesi fehér”, a „Szentesi piros” vagy a „Nagykónyi” változat, ezeket érdemes telepíteni. Szára, levele silóként hasznosítható, gumója pedig értékes takarmány a lábasjószágoknak is.
