A szinóduson a püspöki konferenciák által választott és a pápa által kinevezett főpásztorok vesznek részt – mintegy kétszázötvenen a világ minden tájáról: Magyarországról Erdő Péter bíboros és Udvardy György esztergom-budapesti segédpüspök.
Olyan előadásokat kellene kidolgozni, mint a középkori misztériumjátékok, amelyekkel Isten igéjét el lehet vinni az emberekhez – javasolta a szinóduson George Pell bíboros. Az ifjúsági világtalálkozók keresztúti ájtatosságai jól példázzák ezt, de ilyen A passió című film is. A bíboros szerint a Biblia fordítására egy központi intézetet kellene létrehozni, hogy a Szentírást gyorsabban és pontosabban tolmácsolják Ázsia, Afrika és Óceánia helyi nyelveire is. Hasznos lenne pénzalapot gyűjteni a fordítási munkákra. A Hittani Kongregáció adjon útmutatást a Szentírás tévedhetetlenségére vonatkozóan. A Sankt Pölten-i segédpüspök sok homília elvont életidegenségét bírálta. Aranyszabályként hangoztatta, hogy a homília minden percére egy-egy óra felkészülési időt kell szánni. Nem az olvasmányok saját szavakkal való elismétlésére van tehát szükség, hanem sokkal többre. A történeti-kritikai értelmezés helyes, de más értelmezési módszer is van: lelki és kánoni.
Nasrallah Sfeir libanoni bíboros pátriárka a libanoni keresztények egyre nehezebb helyzetét panaszolta fel. Egyre nagyobb mértékű az elvándorlás: az elmúlt négy évtizedben egymillió libanoni muzulmán és keresztény hagyta el az országot. Ha ez így folytatódik, hamarosan nem beszélhetünk keresztény Keletről. A bibliai exegézis volt a tanácskozások központi témája október 14-én. A Szentatya ezzel kapcsolatban utalt a II. vatikáni zsinat egyik fő dokumentumára, a Dei Verbum kezdetű zsinati konstitúcióra. Tarcisio Bertone bíboros államtitkár felszólalásában a fiatalokról beszélt. Jelenleg a serdülő hívők mindössze tizenhárom százaléka érzi kötelességének, hogy elmélkedjék a Bibliáról. A bíboros azonban kiemelte, hogy bár közömbösek maradnak az írott szó iránt, a mai fiatalok készek befogadni a felnőttek és nevelőik élő tanúságtételét, akik átültetik a gyakorlatba Isten Igéjét a mindennapokban.
A szinódusi atyák ezért a szentek példájának követésére szólítanak, akik Krisztust utánozták, és akik úgy értelmezték a boldogságokat, mint az evangélium lényegét, és mint magának Jézusnak az arcképét. Itt kell megemlíteni az első indiai női szent, az október 12-én kanonizált Alfonza nővér példáját, aki személyes kálváriáját úgy élte meg, hogy testté és vérré változtatta Isten Fiának szavait. Az ülésen megemlékeztek az iraki lakosság szenvedéseiről, amely mély érzelmeket váltott ki valamennyi résztvevőből. Faradzs Rahho érsek, Raghid Ganni, valamint két másik pap és hat fiatalember: ők az Irakban dúló erőszak legújabb áldozatai. Nevüket megtört hangon olvasták fel a szinódusi aulában. A meggyötört és vérrel áztatott országban meghalt új vértanúk imádkoznak ma értünk. Most a hívőkön a sor – hangzott el az ülésen -, hogy úgy éljék meg Isten Igéjét, mint a megbocsátásra vezető utat.
Vietnamból szerencsére a remény jelei érkeznek: az abortuszok magas számáról ismert államban ma eltűrik, hogy a katolikusok megkereszteljék és eltemessék az elhajtott magzatokat. Ez annak a jele, hogy ha konkrétan tanúságot teszünk Isten Igéjéről, akkor eljuthatunk az élet tiszteletéig. Az iszlámmal való párbeszéd nehézségeiről szólt John Olorunfemi Onaiyekan nigériai érsek, amely mégis szükséges és reményteljes. 2001. szeptember 11. óta az iszlám világban bizonyos önkritika és a dolgok átgondolása tapasztalható. Az érsek hivatkozott a százharmincnyolc iszlám értelmiségi tavalyi levelére, a szaúdi király pápánál tett látogatására és a keresztény-muzulmán párbeszéd-kezdeményezésekre. Philipp Pöllitzer namíbiai püspök arról beszélt, hogy a missziós tevékenység ma már nem korlátozódik a hagyományos értelemben vett missziós országokra, a legtöbb helyi egyház egyaránt küld és fogad is misszionáriusokat. A missziós tevékenységre a közömbös keresztényeknek és a nem keresztény millióknak egyaránt szükségük van.
Kurt Koch baseli püspök szerint Európában sajnos nem történik alapos hitre vezetés, így a szentségekkel való élet sem kellő mélységű. A kereszténység nem könyv-vallás, hanem a Jézus Krisztussal való személyes kapcsolat. Krisztus személyes tanításának egyik jelentős foglalata pedig a Szentírás. Gregor Maria Hanke eichstätti püspök az ige-istentiszteletek hamis túlértékelése ellen szólt. Krisztus eucharisztikus és szentírási jelenléte közé nem szabad egyenlőségjelet tenni. Friedhalm Hofmann würzburgi püspök (aki képzettségét tekintve művészettörténész is) véleménye szerint a mai művészetek és a kultúra hitbeli nyomaival a teológiának párbeszédre kell lépnie. Felidézte a középkori Biblia Pauperum (szegények bibliája) hagyományát. Ma sokan nem értik a vallási nyelvezetet, és nem tudnak a Szentírással közvetlenül foglalkozni. A szinódus munkája közben új szakaszba lépett: Marc Ouellet quebeci bíboros érsek, a szinódus főelőadója átadta a püspököknek a már benyújtott javaslatok összefoglalását. Ezek megvitatása nyomán alakulnak ki majd a végső javaslatok. Az ülés célja elsősorban lelkipásztori, a Szentírás olvasásának és értelmezésének hatékony és helyes módját kívánja elmélyíteni. A kidolgozandó végső javaslatok kerülnek majd a Szentatya elé.
