Fotó: News.va
Bíboros úr, érthetően nagy várakozás előzte meg oroszországi útját. Milyen érzésekkel tért vissza a Vatikánba?
– Lényegében pozitív az utazás mérlege. Mindenekelőtt tele vagyok hálával az Úr iránt, amiért elkísért engem ezekben a napokban. Megvalósítottuk az előre rögzített programot, találkoztam Putyin elnökkel, Lavrov külügyminiszterrel, Kirill pátriárkával és Hilarion metropolitával. Mindez a szívélyesség, a meghallgatás és a tisztelet jegyében történt. Azt mondanám: a találkozók jelentősek és építő jellegűek voltak. Természetesen találkoztam a katolikus közösséggel is, és közelről megismerhettem az életüket, örömeiket, reményeiket és nehézségeiket is. Az utóbbiak közül mindenképpen megemlítendő azon egyházi javak visszaszolgáltatásának a kérdése, amelyeket még a kommunista rendszer foglalt le.
Volt már alkalma beszámolni útjáról a Szentatyának?
– Természetesen igen. Alighogy megérkeztem, azonnal beszámoltam neki a dokumentumokról, az utazás eredményeiről, és átadtam neki a rám bízott üdvözleteket is. Emlékszem, Putyin elnök mennyire hangsúlyozta a Ferenc pápánál tett 2013-as és 2015-ös látogatása idejéből származó emlékeit. Kirill pátriárka pedig testvéri üdvözletét küldte a Szentatyának. A pápa örömmel fogadta mindezeket, miként a találkozók pozitív eredményeit is, hiszen ő mindig nagyra értékeli a párbeszéd lehetőségeit.
Melyek voltak a legfontosabb témák, amelyeket Kirill pátriárkával érintettek?
– Alapvető téma volt az új légkör, amely napjainkban jellemzi az orosz Ortodox Egyház és a Katolikus Egyház kapcsolatát. Ehhez természetesen nagyban hozzájárult Ferenc pápa és Kirill pátriárka havannai találkozója. Óriási hatást váltott ki az ortodox hívek körében Szent Miklós ereklyéinek moszkvai és szentpétervári közszemlére tétele. Ez az esemény mélyen megérintette az orosz emberek lelkét, még a nem hívők is közelebb kerültek az Egyházhoz, hiszen – ahogy mondják – két és fél millió ember köszöntötte tisztelettel Bari Szent Miklós ereklyéit.
Áttekintettük az együttműködés további lehetőségeit kulturális, akadémiai és humanitárius szinten is. Kiváltképpen a humanitárius együttműködésre van nagy szükség, tekintettel a világban jelen lévő számos konfliktusra. Tapintattal, ugyanakkor őszintén beszéltünk a két fél közötti kényes kérdésekről is, azzal a szándékkal, hogy keressük a lehetőségeket azok megoldására.
Az ukrán kérdést tekintve van-e valamilyen újdonság, hiszen Ön egy évvel ezelőtt éppen Ukrajnában járt?
– Újabb fejelmény nincs, korai lenne még beszélni erről. Ám az Úr hajtást fakaszt, ami aztán gyümölcsöt hoz, mi pedig megpróbáltunk jó magvakat vetni… Az ukrán kérdés egyike a Szentszék fő aggodalmainak, a pápa is többször beszélt róla. Nyilván nem tehettük meg, hogy ne hozzuk szóba a tárgyalásokon, néhány konkrét lépés lehetőségét keresve a konfliktusmegoldásban. Közismert, hogy a Szentszék főként a humanitárius szempontokra fordítja a figyelmét, mint például a foglyok szabadon bocsátása. Ez a lépés, illetve egy további fegyverszünet vagy tűzszünet nagy lökést adhatna az egész megbékélési folyamatnak.
A sajtó élénken foglalkozott a Putyin elnökkel Szocsiban történt találkozásával. Hogyan alakult a tárgyalás?
– Szívélyes és tiszteletteljes volt a találkozó, melynek során elmondtam a szívemen fekvő kérdéseket, mint amilyen a Közel-Kelet helyzete, különös tekintettel a Szíriában élő keresztényekre. Oroszország és a Szentszék érdekei egybeesnek az ottani keresztények és más kisebbségek üldözése vonatkozásában. Aztán beszéltünk Ukrajnáról, de érintettük Venezuela problémáját is. Áttekintettük az oroszországi Katolikus Egyház helyzetét, nehézségeit. Hangsúlyoztam, hogy Oroszország földrajzi helyzeténél, történelménél, múltjánál és jelenénél fogva óriási szerepet játszik a nemzetközi közösségben, ezért nagy a felelőssége a béke építésében.
Az interjú végén a bíboros államtitkár örömmel számolt be arról, hogy a moszkvai katolikus székesegyházban hívekkel teli templomban misézett, jóllehet hétköznap volt. Arról is beszélt, hogy mélyen megérintette a Szeretet Misszionáriusai moszkvai közösségének helytállása.
