Mi történik Szíriában? Egy egész nemzet pusztul el egy kegyetlen háborúban. A válasz szomorúan egyszerű. A helyszínen azonban minden bonyolult: háború zajlik, amelynek résztvevői az oroszok által támogatott Aszad elnök erői, az Iszlám Állam, az amerikaiak által támogatott kurd–arab koalíció, a korábban az al-Kaidához kötődő al-Núszra Front és más fegyveres csoportok. A háborúk egybefonódnak. Az embereknek nincs hová menniük. Csaknem ötmillió szíriai menekült él külföldön, és több mint hatszázezer belső menekült várakozik a jordán határ mentén. Nehéz számba venni, hány civil és hány katona veszthette már életét. Talán félmilliónyian lehetnek. Ferenc pápa nemrég a következőket mondta: „Elfogadhatatlan, hogy sok védtelen embernek – köztük megannyi kisgyermeknek – kell megfizetnie a konfliktus árát, a szív bezárásának árát, annak az árát, hogy a hatalmasokban nincs meg az akarat a békekötésre.”
Az aleppói képeken kibelezett épületek mindenfelé. A város kormányerők által ostromolt keleti részén háromszázezer ember él, akiket éhínség sújt, és híján vannak a gyógyszereknek. A kormánypártiak és a felkelők közti összecsapások váltakozó kimenetelűek, de Aszadék végső győzelme a legvalószínűbb. Sokat szenved Aleppó másik része is, amelyet a kormányerők tartanak ellenőrzésük alatt, és ahol a megmaradt keresztények laknak. Ahogy a városban élő egyik fiatal fogalmazott: „Aleppóban megszűnt az emberség.” Lebombázott kórházak. Meggyilkolt gyermekek. Felhívást tettünk közzé Aleppó „nyílt város” címmel. (A nyílt városok a közeledő ellenséges erőkkel szemben nem védekeznek, cserébe elvárják a támadóktól, hogy megkíméljék a lakosságot és az épített környezetet – a szerk.) Ki vette ezt komolyan? Az amerikai légicsapásokkal támogatott kurd–arab koalíció el akarja űzni az Iszlám Államot, és elfoglalta a Rakkától százhúsz kilométerre található Manbidzs városát, a kalifátus fővárosát. Itt valamivel több mint egy hónapja agyonlőttek egy hattagú családot (köztük két gyermeket), hogy példát statuáljanak, és megmutassák, mit tesznek azokkal, akik megpróbálnak elmenekülni. A barbárság kora ez. Öt éve tart. 2011 óta.
Alig marad valami abból a Szíriából, amelyet korábban ismertünk. A helyzet humanitárius szempontból egyre súlyosabb. Emellett a török–amerikai kapcsolatokban és a török haderők aktivitásában is érezhetők lesznek a törökországi puccskísérlet hatásai.
Talán nemsokára megtartják a genfi tárgyalások újabb, harmadik fordulóját. Nem elég közleményt kibocsátani. Az idő telik: halottak, rombolás, fájdalom, menekültek. A szemben álló feleknek kompromisszumot kell kötniük. Ezt a kompromisszumot csak az amerikaiak és az oroszok hozhatják meg. S aztán hátra van még az IS elleni harc. Az országnak akadnak még olyan részei, ahol szerencsére nincsenek összecsapások: azok a helyek, ahol megszilárdult az egyik vagy a másik fél hatalma. A szíriaiak többségében a fájdalom óriási békevágyat érlelt meg.
Megismerkedtem egy gerillával, aki nemrég még a háború meggyőződéses híve volt, ma pedig már békét akar. Nem szabad vesztegetni az időt: halljuk meg ezt a békevágyat! Ez a gesztus eltörli majd az ötévnyi háború felelősségét. Azzal az Aleppóban élő fiatallal együtt kiáltjuk: „Szíriában megszűnt az emberség!” Mihamarabb vissza kell térnie.
