Reméli, hogy a január 24-éig tartó zarándokút papjaink számára maradandó élményt jelent majd. A szerzetes elmondta, hogy szíve szerint annak örülne legjobban, ha a zarándokokban az indiai misszió valóságát – örömeit, nehézségeit – megtapasztalva (immár nemcsak könyvekből ismerve) megerősödne a missziós lelkület, ami a hazai körülmények közt is gyümölcsöző lehet. Indiai utunkat Delhiben kezdjük – mondja Sebastian atya -, Mahátma Gandhi vértanúságának emlékhelyén. Majd megnézzük azt az emlékházat is, ahol az indiai erőszakellenes függetlenségi mozgalom vezéralakjának mindennapi használati tárgyait, saruját, botját, szemüvegét őrzik.
Gandhi sokat merített Krisztus tanításából, mondhatjuk azt, hogy a hegyi beszéd az ő filozófiájának alapja, ugyanis az ő gondolkodásának középpontjában az igazság áll. Krisztus pedig azt mondja: én vagyok az út, az igazság és az élet… Gandhi nagyon szerette Krisztust és az ő tanítását, ugyanakkor látta, hogy korának keresztényei – az angol és portugál gyarmatosítók képében – csak névleg Krisztus-követők. Azóta persze nagyot változott a világ: napjainkban sokan igyekeznek őszintén Krisztus tanítása szerint élni, de ne feledjük, hogy emberek vagyunk, tehát hibázunk is, ezért az életünket mindennap meg kell újítanunk.
Az út következő állomása a közép-indiai Indoor lesz, ahol a helyi verbita misszióval ismerkednek meg a zarándokok. A tervek szerint Teréz anya nővéreivel is találkozik majd a papi csoport. A keresztényellenes hindu fundamentalisták múlt év őszén felerősödő, vérengzésekbe torkolló támadásaival kapcsolatban Madassery Sebastian elmondta, hogy a zarándokúton a biztonságra törekednek. A támadások központi helyszínét, Orissa államot elkerülik. Ugyanakkor hozzátette, hogy Indoorban is vannak hasonló gyökerű vallási feszültségek, illetve remélik, útjuk során nem éleződik tovább az India és Pakisztán közti ellentét. Már csak azért is, mert a terv szerint Mumbaiba (Bombay), a múlt novemberi, közel kétszáz halálos áldozatot követelő terrorcselekmény helyszíneire is elutaznak. Az előbbiekhez hozzátehetjük, hogy az indiai belügyminiszter felvetette, hogy ideje volna Pakisztán szerepét is megvizsgálni a szélsőséges muszlim csoportok támogatásában.
Sebastian atya vallja, hogy a vallások párbeszéde napjainkban egyre fontosabbá válik a világ jövője szempontjából. – Azt gondolom, minden „szent irat” a jó Lélektől van – mondja -, az emberek azonban az írások szavait rendszerint a saját javukra csűrik-csavarják, s ez feszültségek forrása. Biztos vagyok abban, hogy nem fog ember ember ellen támadni, ha ki-ki meggyökerezik saját vallásában, hiszen a békességre törekvés és a szeretet minden vallás alapja. Hitünkben elmélyülve képesek leszünk nyitottá válni más vallások felé is.
A zarándokút minden bizonnyal legmegrázóbb állomása lesz a világ második legnagyobb nyomornegyede Mumbaiban. A következő helyszín Goa, ahol Xavéri Szent Ferencre és munkásságára emlékeznek majd a zarándokok, s azután Kerala tartomány, azon belül Madassery Sebastian szülőfaluja. Keralában élnek a Szent Tamás apostol alapította keresztény közösségek. Krisztus után 52-ben hét törzs vette fel az új hitet, köztük Sebastian atya családjának akkori feje (az adott törzs vallási vezetője). A nyugati kereszténység indiai megjelenése előtt tehát már éltek Indiában keresztények, akik a szírmalabár rítus szerint gyakorolták vallásukat. Évszázadokig Szíriából kapták püspökeiket. Szertartásaik leginkább a görög katolikus liturgiára hasonlítanak – mondja Madassery Sebastian. – Rengeteget énekelünk, a miatyánkot többször is elmondjuk egy liturgia alatt, és sokféle szimbólum segítségével fejezzük ki hódolatunkat Isten előtt. Örömteli kereszténység a miénk – teszi hozzá. – Napjaink Indiájában megkülönböztethetjük a – Rómával teljes egyetértésben működő – szír-malabár s a malankár rítusú kereszténységet, illetve a latint. A felmérések szerint az indiai keresztények létszáma az utóbbi időben csökkent, mintegy 2,3 százalék az összlakossághoz viszonyítva. Ez 23 millió keresztényt jelent, akik közül 17 millió katolikus.
