Jézus Krisztus megkeresztelkedése egyúttal úrjelenés is, mert Jézus a názáreti zsinagógában való fellépése előtt a Jordán partján mutatkozott be a világnak; addig ugyanis a „rejtett gyermekkorban” élt. Ugyanakkor istenjelenés is, mert a Szentháromság ekkor mutatkozott meg először a történelemben: Jézus keresztelkedésre jött a Jordánhoz, az Atya szózatával tanúskodott arról, hogy Jézus az ő „szeretett Fia”, a Szentlélek pedig látható formában (galamb képében) való megjelenésével igazolta, hogy ő az igazi „Fölkent”, a megígért Messiás, a valódi Krisztus (Mk 1,9–11). Végül ez a nap vízkereszt is, mert Jézus, amikor megkeresztelkedett, megszentelte a vizet. Nem is csupán azt a vizet, amely éppen akkor a Jordánban folyt, és testét érintette, hanem valamennyit, hiszen Földünk vízháztartása zárt rendszer. Ha ezt tudatosítjuk magunkban, ezután talán kissé jobban meg tudjuk majd becsülni a vizet, azt is, amelyet mindennapjainkban fogyasztunk, használunk.
Vízkereszt ünnepének ősiségét igazolja, hogy a húsvét után ez lett a második ünnepünk. Az első keresztények ugyanis az első három században nem ünnepeltek mást, csak a feltámadást, amelyben benne volt és van egész üdvtörténetünk, és amely összefogja Jézus Krisztus húsvéti misztériumának teljességét: azt, hogy ő élt, szenvedett, meghalt, feltámadt és újra él, s ebben az új életben való részesedésre hívott meg mindenkit. A korai egyház tagjai ennek még tökéletesen tudatában voltak, így nem is kellett nekik más ünnep. Csak később, a IV. század elején kezdett kialakulni az ünneplés igénye: ha Jézus élt és meghalt, akkor meg is született. És még csak nem is ez volt az elsődlegesen fontos, hanem az, hogy aki megszületett, az a Megváltó: tehát a felnőtt, teljes joggal fellépő és tanító Jézus. S jól tudjuk: ő a húsvéti misztérium beteljesítője.
A megtestesülés misztériumának megünneplése után, amely vallásos gyakorlatunkban a karácsony bájos ünnepe, vízkeresztkor fogadjuk a felnőtt Jézust, aki a mi személyes megváltásunkat is akarja. Így szívből énekelhetjük ezen az ünnepen: „Szentelj meg engem és a vizeket, Üdvözítő, ki elveszed a világ vétkeit!”
