Figyelték évtizedekkel ezelőtt is, ám ő még több energiával vetette bele magát a szolgálatba. Most is az Úr szőlőskertjében munkálkodik, fáradhatatlanul. Többek között azért, hogy ne csak mi magunk, hanem a közösségek is a szeretet prófétai jeleivé váljanak. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha Jézus oldalán állunk, és az üzleti világ, illetve a média ránk nehezedő nyomása ellenére is képesek vagyunk radikális, szabályokat szegő, elvárásokat átlépő megbocsátásra. – Mivel Isten országa elérkezett, közöttünk és bennünk van, és mindez megigazultság, béke és öröm a Szentlélekben, azt gondolom, hogy lehetünk derűsek, örömtől sugárzók és békések ebben a válságokkal terhelt világban is – vallja Varga László plébános. – Annyira megszoktuk már a morgást, az elégedetlenkedést, a hiányra való koncentrálást, hogy azt hisszük, ez a normális létállapotunk. Pedig a keresztény embernek normális alapállapota az öröm, amely a hálából fakad, abból a hálából, hogy Isten Országa köztünk van, Isten jelenlétében és szeretetében élünk. A közelmúltban püspöki irodavezetői megbízást kapott főpásztorától. A kancellársággal egy új szerepkör hárult rá: legyen híd paptársai és a püspöke között. A kinevezéskor megköszönte a bizalmat, s az jutott eszébe, hogy most már nemcsak a város, hanem az egész egyházmegye számára fakadnak azok az ajándékok, amelyeket az Élő Víz mellett töltött időben kap. Huszonhárom évvel ezelőtt ugyanis elkezdte a naponkénti szentségimádást, s olyanná lett az élete, mint a folyóvíz mellé ültetett fáé, amely a zsoltáros szerint naponként megtermi gyümölcsét. Ez a forrás a tizenhat, Kaposváron töltött évben már folyammá duzzadt. Sokak élete táplálkozik belőle. Ajándéknak tekinti azt is, hogy továbbra is tanít a katolikus gimnáziumban, és hálás a kamaszoknak, mert kérdéseikkel, kritikájukkal, bizalmukkal és szeretetükkel folyamatosan formálják és nevelik. És ajándék a megújult Szentlélek-kapcsolata is. Mint mondta: „Isten segít abban, hogy a szolgálatomban is megtaláljam az egyetlen fontos nézőpontot. Hogy néz ki egy helyzet, egy kapcsolat, egy találkozás, netán egy ügy Isten Országa szempontjából? Arra késztet a Szentlélek, hogy mindent a valóságban szemléljek. A valóság Szent Pál apostol szerint Krisztusban van, mi azonban többnyire kiragadjuk élethelyzeteinket ebből az összefüggésből. Így aztán megnő bennünk a félelem, a kétségbeesés, túl nagy szerepet kapnak az érzelmek. Ha vissza tudjuk helyezni ebbe a valóságba azokat a dolgokat, amiket el kell végeznünk, vagy amibe Isten visz bennünket, akkor egészben látunk mindent.” Hagyományos nyár végi és az ország számos részéből sokakat vonzó lelkigyakorlatának a Minden kegyelem címet adta. Az egyik elmélkedésben így fogalmazott: a káosz a legnagyobb kreativitás előképe, s minél nagyobb az erkölcsi, az ideológiai, a szellemi, az értékrendbeli sötétség, annál nagyobb a vágy a legkisebb fény iránt is. A keresztény ember bízik ebben, jóllehet elég türelmetlen már… De mi van a nem hívőkkel? A plébános szerint ha a pap lemond a keresztény „szakzsargonról”, és az ő nyelvükön újrafogalmazza a jó hírt, akkor kiderül, nem vakoknak beszél színekről, hanem nekik is tud segíteni abban, hogy ráhagyatkozzanak a szeretetre, hiszen minden ember fogékony a jó hírre, minden emberben ott él a Szentlélek. Isten a teremtéskor a saját lelkét lehelte az emberbe. Ebből pedig az következik, hogy amikor igazságról, fényről, szeretetről, kegyelemről beszél, akkor van „vevőkészülékük” a nem hívőknek is. Mivel a hívek között is fokozódik a szegénység, a nyomorúság, készítettek egy kérdőívet, amelyben azt szondázták, ki mivel – idővel, pénzzel, kétkezi munkával – tudná segíteni a bajbajutottakat. Azóta világossá vált: bizonytalan gazdasági helyzetben nem elegendő egy egyszeri felmérés eredményére támaszkodni, hiszen a családok egy-két hónap alatt elszegényedhetnek, és segítségre szorulhatnak. Előfordul, hogy a fél évvel ezelőtti adományozóból mára segítségre szoruló lesz. Ezért van szükség a folyamatos figyelemre, a sok-sok beszélgetésre és bizalomra, amire már felkészültek a szeretetszolgálat tagjai.
