Mert ami a gyereknek öröm és felszabadulás, az a szülőnek sok esetben gond és aggodalom. „Szemünk fényére” ugyanis korántsem biztos, hogy lesz, aki vigyáz. Hiszen attól, hogy a tanévnek vége, a szülőknek ugyanúgy és ugyanannyit kell dolgozniuk. És ha éves szabadságuk minden napját kivehetnék is erre az időre, az sem tartana ki szeptemberig. Ilyen-olyan táborokkal persze Dunát lehet rekeszteni. Egy átlag magyar család azonban korántsem engedheti meg magának anyagilag, hogy gyermekeit az egész szünidő alatt táboroztassa. És talán a nyári szünet lényege sem az, hogy az egész tanévben amúgy is közösségben élő lurkók két és fél hónapon keresztül táborról táborra költözzenek.
Milyen sajátos feladatai és lehetőségei vannak a szülőknek nyáron, ha gyermekeikkel tartalmasan szeretnék eltölteni a szünidőt? Mire kellene vigyáznunk? Mit kellene elkerülnünk? Erről (is) közös gondolkodást kezdeményezünk, s várjuk olvasóink hozzászólásait
