Veszélyeztetett értékeink (10.): Keresd a békét, és járj utána!

S bár a monstranciák és kelyhek történetüktől és jelentésüktől elszakítva értékes vitrindíszek, aranyozott csodák csupán, a gyűjtemények és múzeumok a látható valóságnál mindig többet rejtenek, az anyagiaknál többet érnek. Ilyen valóságot és kincset őriz a Balatonba benyúló gyönyörű félszigeten található Tihany is, melynek szláv neve már maga is értéket rejt, hiszen azt jelenti: csend. Tihanyról két dolog jut eszünkbe: a zöldeskék hullámok fölé magasodó apátsági templom és a híres visszhang. Ez a két dolog összetartozik. Ha a visszhang-dombról a templom felé fordulva hangosan kiáltunk, akkor az istenházának fala visszaveri a hanghullámokat. De csak egyetlen esetben, ha a környék békés és zajtalan. Ha „tihany” van, vagyis csend. Mi is ez a béke, ami Tihanyt körüllengi? Mik azok a szavak, amik a csendben visszhangozva ezer éve hívnak bennünket oda? Tihany lényegét megérteni azt is jelenti, hogy megismerjük történetét. Bár az első Benedek- rendi atyák Pannonhalmán, Szent Márton-hegyén telepedtek le 996-ban, néhány évtizeddel később már Tihanyban is jelen voltak. A középkori Magyarországon sok apátság létezett. Településneveink őrzik őket: az apáti vagy monostor szót tartalmazó helységneveink mind egykori bencés vagy ciszterci apátságot jelölnek.

A bencés kolostorok és monostorok történetét az állandó pusztulás és újrakezdés jellemezte. Az 1055-ben alapított tihanyi apátságra ez különösen érvényes. Az egyik legszomorúbb esemény a XVII. században történt, amikor a magyar kincstár nem tudta megtartani, ezért eladták az osztrák altenburgi apátságnak. A XVIII. század elején vásárolhatta csak vissza Pannonhalma. Ebben az időben, egészen 1950-ig hat bencés közösség létezett hazánkban. Az 1950- ben bekövetkezett feloszlatást csak Pannonhalma élte túl. A tihanyi apátság épületében 1950-ben először öregotthont létesítettek, majd az ötvenes évek elején a Veszprém Megyei Múzeum kezelésébe került az épület, és kiállítóhelyet rendeztek itt be. A bencéseknek a lelkipásztori munkát is át kellett adniuk, egyházmegyés papok végezték a szolgálatot. 1990-ben nyílt lehetőség arra, hogy a rend visszavegye az apátság irányítását, s 1994 tele óta létezik itt újra bencés közösség. A testvérek feladata elsősorban a környékbeli lelkipásztori munka ellátása. Ezenkívül egy egészen sajátos tevékenység is a feladatkörükhöz tartozik. Az épület visszaigénylésekor ugyanis a törvényi szabályozás értelmében azt konkrét, mégpedig kulturális funkcióra kérhette vissza. Vagyis, folytatni kellett a kiállítások szervezését, a kulturális élet ápolását. Ez a feladat azonban nem áll messze a bencés lelkiségtől. Korzenszky Richárd, a tihanyi bencés apátság perjele találó hasonlataival így világította meg az apátság hivatását: Ha úgy tekintem kolostorunkat, mint egy hittankönyvet, akkor az idelátogató „belelapozva" sok mindent megtud a kereszténység történetéről, a hit igazságairól. Tekinthetem úgy is közösségünket, mint egy művészettörténeti könyvet. Ilyen értelemben Tihany összefoglalja a magyarországi művészetet a XI. századtól a barokk koron keresztül egészen a legújabb korig. Ha úgy tekintem apátságunkat, mint egy történelemkönyvet, akkor az egész magyarság története kiolvasható belőle, a honfoglalástól napjainkig, a történelem minden változásával és feszültségével együtt.

Az apátságban megtekinthető állandó kiállítás a tihanyi bencések történetét mutatja be a kezdetektől. Láthatók itt a szerzetesek életét bemutató figurák, regulaidézetek, liturgikus tárgyak, az apátok, várkapitányok névsora, a félsziget makettje, illetve a gazdaság tárgyi eszközei. Az alapító oklevél, amely a magyar kultúrtörténet és nyelvtörténet egyik legjelentősebb dokumentuma, egy elektromos táblán tekinthető meg, ami kiemeli és magyarázza a magyar szavakat. Az 1055-ből származó okirat, melynek eredetijét Pannonhalmán őrzik, az egyik első szórványemlékünk – szimbolikus jelentőségű az egész magyarság számára. A latin nyelvű alapítólevél magyar szavakat tartalmaz, mint például monorau bukurea (mogyoróbokorig) vagy kurtuelfa (körtefa). És itt olvasható az első összefüggő magyar nyelvű szókapcsolat is: feheru uaru rea meneh hodu utu rea (Fehérvárra menő hadi útra). A latinitás az európai kultúrát, a gyökereinket jelenti, amely évszázadokon át meghatározta Európa szellemét és lelkét. Az oklevél bizonyítja, hogy 1055-ben ez a kultúra már jelen volt hazánkban, de rámutat arra is, hogy az alapítás évében jelentős számú magyarság élt itt, hiszen az oklevélbe beleszőtt magyar szavak, amelyek birtokhatárokat jelöltek, élő magyar nyelv meglétét feltételezik. Az oklevél mindezek mellett gazdaságtörténeti dokumentum is. Benne neveztetnek meg először a halászok, tímárok, kovácsok, szőlőművelők. E három kultúra: spirituális, szellemi és gazdasági kultúra teremtője, őrzője és továbbadója volt az apátság.

Fontos tudnunk, hogy a kolostorok Európában, így nálunk is, a nemzeti identitás őrzői is egyben. Ebben nagyobb jelentőségük volt, mint a királyi váraknak. Nekünk, magyaroknak Pannonhalma, illetve Tihany jelenti a nemzeti szentélyt. Tihany két király nevével is összefonódott. Az egyik I. András, az alapító, akinek sírja az altemplomban található. A másik IV. Károly, aki 1921 októberében feleségével, Zita királynéval a halálát megelőző néhány hónapot Tihanyban töltötte. A bevezetőben azt írtam, Tihanyt béke lengi körül. Az apátságba lépőt egyetlen szó üdvözli. A nagy ajtó fölött ez áll: Pax, béke. A hagyomány úgy tartja, a bencések jelmondata: Ora et labora, vagyis imádkozzál és dolgozzál. Kevesen tudják, hogy ezt megelőzi egy másik intelem, a bencés szerzetesség alapelve, a Regula prológusában olvasható zsoltáridézet: Keresd a békét, és járj utána! Korzenszky Richárd így beszélt erről: A béke egy régi meghatározás szerint az a nyugalom, ami a rendezettségből származik. Ez a rend a paradicsomi állapot. Isten megteremtette a világot, a káoszból kozmoszt formált. És ebbe az elrendezett világba helyezte el az embert, azzal a feladattal, hogy művelje azt, legyen a kertésze. Életünknek központra van szüksége. Az apátság udvara ilyen kertet szimbolizál. A kolostorkert a legbelső, csendes magja házunknak. A kertépítészet segítésével jeleníti meg azt, ami szerzetesi életünk lényege. Középpontjában kút áll, ami a Napot jelenti, köréje jelképesen bolygók rendeződnek koncentrikus körökben. Sugaras alakban pedig növényeket ültettünk, a fügefától kezdve fűszernövényeken át a gyógynövényekig sok mindent. Olyan növényeket, amelyek az ételnek és az életnek ízt adnak. Rendezett világot kell teremteni, azt óvni kell, hogy béke legyen. És gondoskodnunk kell arról, hogy világunknak íze legyen, jó íze. Mi hát Tihany? Anyanyelvünk első rögzített szavai, hazánk, otthonunk, királyaink, pusztulásaink, születéseink, templom, víz, dombok, kert, íz, béke. S ha csend van, ha igazi csend, a mondat visszhangzik benne. Hív, küld: Keresd a békét, és járj utána!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..