Hungarikumok. Sajátos, egyedi, ugyanakkor világraszóló értékek. S közéjük tartozik a falu- és tanyagondnoki szolgálat is. Az első olyan „szociális szolgáltatás”, amelyet 2005-ben Magyarország mutatott be az Európai Uniónak, ötletet és mintát adva arra, hogyan lehet lassítani, esetleg megállítani a kis lélekszámú települések és a tanyavilág elnéptelenedését, az önszerveződés előmozdításával segítve az ott élők sorsának jobbra fordítását.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat által novemberben szervezett kétnapos nemzetközi – a visegrádi országokat érintő – idősügyi konferencián Ghyczy Gellért foglalta össze e segítőtevékenység immár több évtizedes történetét és eredményeit. Az eredetileg településtervezéssel foglalkozó Kemény Bertalan (1928–2007) szociális érzékenységének és kitartó munkájának köszönhetően született meg a civil szféra és az önkormányzatok együttműködésére építő falu-, illetve tanyagondnoki szolgálat. Zászlajukra tűzték az ötletgazda alapelvét: Nemcsak a népességmegtartó képességet, hanem a képességmegtartó népességet is fejleszteni kell!
Magyarországon mintegy ezerötszáz (ezer lélekszámúnál kisebb) településen hiányos az infrastruktúra, rosszak a közlekedési feltételek, sok helyen elhaltak az alapszolgáltatások, nincs orvosi ügyelet, bolt, óvoda, iskola, posta… A fiatalok elvándorolnak, a falvak elöregednek, a lakosság számát legfeljebb a városokból érkezők emelik, akik az olcsóbb élet (és az önfenntartó családi gazdálkodás) reményében telepednek le „vidéken”. Jellemzően azonban a szegénység költözik ki velük a kistelepülésekre.
Az említett negatív tendenciákkal szemben vette fel a harcot az 1970-es, 80-as évektől a falu- és tanyagondnoki szolgálat. Működése roppant egyszerű, mindössze két „szereplője” van: a közösség, illetve a falugyűlés által kiválasztott, megbízható személy és egy – adott esetben terepjárásra is alkalmas – autó. A gondnok feladatköre sokrétű lehet, és a helyi igényekhez igazodik: gyerekeket szállít óvodába-iskolába, betegeket orvosi rendelésre, mozgásképtelen, egyedülálló időseknek visz gyógyszert, élelmiszert, segít a házimunkában, közösségi rendezvények szervezésében… Az utóbbi években kezdett kiépülni az elzárt területeken élők biztonságérzetét erősítő tanyai jelzőrendszer, és ma már a különböző járőrszolgálatok is szervezettebb formában működnek.
Kemény Bertalan rugalmas, sokféle tartalommal megtölthető módszerét a Magyar Máltai Szeretetszolgálat nemcsak átvette, hanem – a szociális törvény vonatkozó rendeleteinek alkalmazásával – tovább is fejlesztette. A Pécshez tartozó, nehezen megközelíthető egykori bányásztelep, István-akna lakói körében végzett munkájukról, „bátorító jelenlétükről” Csonkáné Utasi Katalint, a pécsi máltai szociális intézmények vezetőjét kérdeztük:
– Sok múlik a falugondnok, jelen esetben Gungl Zoltán személyén, azon, hogyan tud kapcsolatot építeni, milyen irányba tudja befolyásolni az adott elzárt közösségben lévő folyamatokat. A Málta missziója szerint oda megy, ahol probléma van; nem „adminisztratív alapon”, hanem helyben segít. István-akna területén felméréseink szerint kétszázkilencvenhárman laknak. A bányatevékenység megszűntével az egykori kolónia feloszlott, a bányászcsaládok elköltöztek. A zömében önkormányzati bérlakásokat szegénysorban élőknek, főleg fiataloknak, családoknak utalták ki. Az itteni, jobb sorsra érdemes emeletes házak felújítások hiányában mára nagyon tönkrementek. Hiányoznak a közművek, a tartozások miatt sok helyen kikapcsolták az áramot. A szeretetszolgálaton keresztül ruhaadományokat viszünk a családoknak. Szociális konyhánk biztosítja a napi kétfogásos meleg ételt, amit szükség esetén ki is szállítunk István-aknára. Ez is Zoltán feladata. A pécsi szakmai stáb azon dolgozik, hogy a látókörünkbe került családok minden nekik járó ellátást megkapjanak. Orvosi problémákban, jogi kérdésekben önkéntes jogász- és orvosszolgálatunk próbál segítséget nyújtani. Munkát is igyekszünk keresni az ott élőknek. Az előforduló krízishelyzeteket Zoltán jelzései alapján tudjuk kezelni. Rendelkezésre áll az autó, ha mondjuk orvoshoz kell vinni valakit, vagy ha sürgős, hivatalos elintéznivaló akad. Egyelőre mindenki „Zoli bácsija” hangolja össze az István-aknaiak ügyeit. De közösségi feladatot is ad számukra, hogy megtanulják „használni” a tanyagondnoki szolgálatot, megbeszéljék az ügyeiket, összefogjanak… Vagyis az önszerveződést próbáljuk segíteni; azon is dolgozunk, hogy e gondnoki szolgálatot rövid időn belül át tudjuk adni a helyieknek. Sikerült elérnünk, hogy egyféle védőhálóba kerüljenek az István- aknaiak. Mindenkiről tudunk, minden családot külön-külön segítünk. Van például egy lányunk, aki a szeretetszolgálat Csilla Gondviselés Házának lakásotthonából költözött ki István-aknára. Most már egyedül neveli a gyerekeit, éppen az ötödik babáját várja. Pótszüleiként igyekszünk megadni neki minden segítséget. Mi rendezzük meg az idei karácsonyukat is.
Fotó: ifj. Csonka Pál
