Két ember ül velem szemben. Dolgozom. A feladatom jórészt abból áll, hogy embereket hallgassak és értsek meg. Legfőképpen pedig fogadjam el őket, és segítsek nekik. Az a dolgom, hogy kapcsolatba kerüljek velük, azaz inkább kapcsolatba kerüljünk egymással, annak érdekében, hogy kapcsolatba tudjanak lépni a párjukkal, gyermekükkel, sokszor pedig a leginkább önmagukkal. Megismerjék vágyaikat, külső és belső világukat, és tisztázódjék bennük a kettő közötti összefüggés. Segíteni igyekszem az embereknek, hogy segíthessenek magukon.
Tehát két ember ül velem szemben. Vágyakkal születtek. Csecsemőként, kisgyermekként szerencsés esetben gondoskodásban volt részük, a túlélésüket szolgáló fizikai szükségleteik, vágyaik kielégítését igyekvő szülők biztosították számukra. S eközben vágyuk gyümölcsében megtalálhatták a gondoskodás vágyának beteljesedését. Óhajtották egymást a biztonságra vágyásban és a biztonság megteremtésében. Később megtanulták, hogyan kell különböző módokon érvényt szerezni vágyaiknak, s jó esetben azt is, mit kezdjenek kielégítetlenül maradt vágyaikkal. Mert minden óhaj nem teljesülhet. A lelki értelemben vett „jó anya” segíti gyermekét abban, hogyan különböztetheti meg az egészséges testi, lelki és szellemi fejlődéshez nélkülözhetetlen, létfontosságú vágyakat az elhagyhatóktól. Az igényt a szükségtől. S a közelségre, az együttlétre való vágy mellett megjelenik az egyedüllét szükséglete, a távolság elviselésének fájdalma, de öröme is. Hogy képes vagyok külön is létezni. A már beszélni is tudó gyermek boldogsága fejeződik ki abban, ahogyan hihetetlen szívósággal próbálkozik „ededül”.
Vágyainkat és kezelésüket tehát tanuljuk is. Elsajátítjuk, hogyan bánjunk elvárásainkkal, élményeinkkel. Megtapasztaljuk, hogyan reagálnak mások, a számunkra fontos emberek ránk és indulatainkra, s azt is, hogyan vagyunk képesek kapcsolatokat kialakítani.
Mint ez a két ember is velem szemben. Felnőtté lettek. Találkoztak, és megkezdték közös életüket.
(Folytatjuk.)
Magyar Máltai Szeretetszolgálat
www.kimondhato.hu
