Az öröm ott bujkált az arcán, jólesett neki az elismerés, de legszívesebben kosarat adott volna a portréírónak. Ő csak teszi a dolgát, erre szegődött, amikor igent mondott Isten hívására. Nem is készült papnak. Gazdász szeretett volna lenni. Az állat, a föld, a természet szereteténél nem vágyott többre – jóllehet ebben az istenhit is benne volt, s tudjuk: a kegyelem a természetesre épít. A Somogyi Kanászkürtnek becézett napilapban azonban megjelent egy kispaptoborzó levél Balás Béla püspök atyától, aki meglehetősen modern szófordulatokkal fogalmaz levelében, ám mindig ott rejlik benne a lényeg. Számos leendő papját sikerült így megszólítania. A megyén kívülieket, még a csángóföldieket is…
Bálint Gábor somogyi; Nagyatádon született, s tizenhét esztendős lehetett, amikor a lapban felfedezte a főpásztor töprengőbe ejtő gondolatait. Belegi nagymamájának kezét szorítva járt templomba minden vasárnap, buzgón ministrált, felolvasott, még a pásztorjátékban is közreműködött, de nem álmodott papságról. Aztán amikor 1998-ban leérettségizett, Isten más irányt, más utat jelölt ki számára.
A veszprémi szeminárium hallgatója lett. Mica atyáról, Milhoffer Miklósról, a „spiriről” beszél a legszívesebben, akit a közelmúltban temettek el a székesegyház altemplomában, de örömmel emlékezik Varga István rektorra is. Egy évig Gárdonyi Máté, a siófok-kiliti plébános is tanította. Nagyatádon már diakónusként is megismerhették a hívek, és csaknem öt évig volt Kisnemes János plébános káplánja. Ezt követően Szentbalázsra szólt a dispozíció, számos fíliával. Nem szegte ez kedvét az ifjú plébánosnak, mert tudta, az aprófalvas Somogy valamennyi része missziós terület. Bőven akad feladat, de ha sikerül megszólítani az ott élőket, akkor lelkes munkatársakra talál.
S nem csalatkozott, igaz, tisztában volt azzal, hogy a régi falvak fokozatosan levetették régi ruhájukat, a közösségekben is lazább a kötelék, de azt is tudta – ahogy Ferenc pápa írja Az evangélium öröme kezdetű apostoli buzdításában –, hogy az egyház nem térítéssel, hanem vonzással növekszik. Viszonylag rövid idő alatt sikerült megtalálni a közös szót időssel, fiatallal, s mivel sok a tűzoltó a zselici településen, nem kérette magát, beállt az önkéntes tűzoltóegyesület tagjai közé. Átlátta: bámulatos közösségszervező erő rejlik az egyesületben, a segítségnyújtásra így még több lehetőség nyílik, ahogy az evangelizációra is. Abban sincs semmi szégyellnivaló, ha a tavaszi vagy a nyári áradásokkor homokzsákot rak a pap, és erősen megmarkolja a talicska nyelét. De oltottak már tüzet, menekítettek vagyont, mentettek életet is.
A szentbalázsi pap a Szentlélek lángjával-erejével prédikál az ambónál a diákmisén vagy egy-egy lelkigyakorlaton, ifjúsági találkozón, táborban – kezében mikrofonnal. Különösen ért a gyerekek nyelvén; nem egyszer Fésűs Éva kaposvári meseíró tanító célzatú meséjét is beleszövi homíliájába. Hatásosan és szemléletesen magyarázza az evangéliumot. Szent Pál a kedvenc apostola. Aktivitása a legimponálóbb, s az, hogy ott ragyog mögötte a Krisztusra és másokra való odafigyelés képessége.
Amikor arról kérdezem, mivel lehet leginkább közel férkőzni a kamaszokhoz, azt feleli: szeretettel. Ha észreveszik, hogy fontosak a pap számára, rögtön bizalmukba fogadják.
– Nem mondani, hanem mutatni kell, hogy szeretlek, és együtt érzek veled – vallja.
A nagykamaszokhoz is ez a kulcs. Általában megkérdezi tőlük, miről szeretnének hallani egy-egy tanításban. Az életvezetés kérdése érdekli őket leginkább; az, hogy miként induljanak el az úton. A szerelem, a testiség ugyancsak kikerülhetetlen téma, de az atya mindenre választ ad. S hogy a szülőket miként célszerű evangelizálni? Úgy véli, a legtöbbször a gyerekeken keresztül lehet megszólítani őket, ám akik kívülállók, azokat igencsak nehéz „becserkészni” az egyházba.
Arról is kérdezem, vajon ma is a falu első emberei közé tartoznak-e a papok.
– Úgy, mint régen, biztosan nem. Hallgatnak a papságra, ám a lelkész személye a fontos – érkezik a rövid felelet.
Bálint Gábort modern papnak tartják, aki remekül ért az ifjak és az idősebbek nyelvén is. Hogy melyek a modern pap ismérvei, azt így foglalja össze:
– Vezérelvem a szeretet, s hogy próbálok ember maradni. Arra törekszem, hogy tanításomból legalább egy mondatot haza tudjanak vinni, és minél több időt a híveim között töltsek.
Egyetért velem abban, hogy világi segítők nélkül a mesebeli félkarú óriáshoz hasonlítana…
– Minden parányi eredmény, siker a munkatársak segítségével született. A körülöttem lévők áldozatos munkája nélkül csak helyben topogás lenne a szolgálat.
Világi segítők mellett az egyházmegye diakónusaira is számíthat; hagyomány, hogy évek óta a szentbalázsi plébánián töltik gyakorlatukat a kispapok, akiket nagy szeretettel fogadnak a helyiek, s leendő paptestvéreitől Gábor atya is tanul. Még inkább láthatóvá válik: „A plébánia közösségek közössége, szentély – ahogy Ferenc pápa fogalmaz –, ahova a szomjazók inni járnak, hogy folytathassák útjukat, a folytonos missziós küldés központja.”
Nyolc falut pasztorálni embert próbáló feladat. A plébános olykor belefárad, főleg, hogy a hívek azt szeretnék, ha több időt töltene velük, ám megértéssel fogadják, ha néha sietnie kell, hiszen számos más feladata is van.
Gábor atya nemcsak a Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnázium és Általános Iskola kedvelt hittanára, a szentbalázsi és a taszári általános iskolában is tágra nyílt gyerekszemek várják a hittanórákon, s a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola kaposvári kihelyezett tagozatán is tanít. Úgy látja, aki ide jelentkezett, az komolyan veszi a hitét és a tanulmányait. Ha viszont más motivációval érkezik valaki, az már az első rostán kiesik, könnyűnek találtatik. Istent nem lehet becsapni…
A plébános általában nagy táskával jár. Elsősegélynyújtó felszerelés van benne, így nemcsak lelki vigaszt tud adni, hanem, ha szükséges, akár újraéleszteni is képes.
– Már középiskolában is érdekelt a biológia, az emberi test felépítése, működése, a sérültek ellátása közel áll hozzám. A katolikus gimnáziumban működik egy diákok alkotta vöröskeresztes szakkör, de van egy felnőttcsoport is. Ez utóbbinak vagyok a tagja, országos versenyen második helyezést is értünk már el.
Megtörtént, hogy az iskolában rohant az egyik gyerekhez sérült térdét ellátni, s egyszer egy temetés után nyújtott elsősegélyt, míg megérkezett a mentő. Templomi rosszullétek is előfordulnak, így nem árt, ha a pap a betegellátáshoz is ért.
Olykor megesik, hogy művezetőnek is kell lennie egy-egy templom, plébániaépület, közösségi tér felújítása során. Az elmúlt időszakban elkészült a szentbalázsi templom statikai megerősítése, de hátravan még a tetőcsere, a világosítás, a tatarozás. A taszári templomban modernizálták a világítást. A plébános szerint negyven-ötven millió forintot bármikor rá lehetne költeni a rá bízott egyházi ingatlanokra, ám az apró falvak többségét elsősorban nem tehetős emberek lakják, így az adományokból a nagyobb munkákra nem telik. A pályázati lehetőségeket viszont kihasználják, és a püspökségtől is kapnak támogatást felújításra.
– Ezek a templomok nem egy-két év alatt jutottak a jelenlegi állapotukba, ezért a rendbetételükhöz sem elegendő egy-két év – magyarázza. – Ráadásul az épületek műemléki védelem alatt állnak, így nem nyúlhatunk hozzájuk kedvünk szerint. A hatóság mindenbe beleszól, pénzt viszont nem kapunk tőlük.
Arról is kérdeztem a nagy vitalitással megáldott plébánost, mikor van ideje pihenésre, töltekezésre.
Nagy nevetés a válasz, majd megjegyzi: éjjel tizenegy és hajnali hat óra között. Egy-egy lelkigyakorlat is gyógyító erejű, mint ahogy a csend is pihenteti. Igaz, nem bánná, ha több is jutna belőle.
– Nekem az is töltekezés, ha látom, érzem, tapasztalom: fontos, amit csinálok – summáz.
A katolikus iskola nyári tábora is sok diákot vonz; ez is azt igazolja, hogy sokak számára fontos, amit mond, amit tesz. Szavaira, tetteire figyelnek a gyerekek és a tanárok is. Legutóbb Sopronban és Zircen rendezték meg a nyári tábort, amely az evangélium fényében szerveződve tanítja a résztvevőket élni, szeretni. A türelem, az alkalmazkodási kényszer, a konfliktuskezelés is nagy szerepet kap a tábor programjában, de elmaradhatatlan a mese és a bibliodráma is, amely – tudjuk jól –, kinyitja a lelket, s nagy szerepe van az érzelmi intelligencia fejlesztésében.
Amikor a lélekmentésről kérdezem, a gyerekek pasztorálásáról, és arról, hogy mi jelenti számukra a legnagyobb segítséget, azt feleli: az, hogy ott van mellettük, és bármikor bátran fordulhatnak hozzá kérdéseikkel, gondjaikkal. A legnagyobb segítség az, hogy meghallgatja őket.
De ki hallgatja meg a papot?
– A szüleim, a nagyszüleim ismerik a gondjaimat és az örömeimet is. Barátaimmal, paptársaimmal is eleven a kapcsolatom, de nem baj, ha néha a pap is imádkozik. Szerencsére vannak még vallásos papok – jegyzi meg fanyar humorral.
– Hogy néz az új esztendő elé? – kérdezem.
– A Jóisten kezében vagyunk, és rendben lesz minden, történjen bármi.
– Ez a tudat elég?
– Nekem elég; teszem a dolgomat, ahogyan tudom, és a többit rábízom Istenre, nehogy unatkozzon.
