Azt eddig is tudtuk, hogy Pázmányt a magyar királyok koronázási templomában, a Szent Márton-dómban helyezték örök nyugalomra, hiszen ennek előkészületeiről ő maga gondoskodott a halálát (1637. március 19.) megelőző esztendőkben. A mostani bejelentést évekig tartó kutatás előzte meg 2004 óta. Akkor kerültem kapcsolatba Hal’ko atyával, és 2004-ben magam is bejártam a dóm két kriptáját, melyek közül az egyik (a Pálffy-család nyughelye) Pázmány most feltalált sírkamrája szomszédságában van. A sírhelyre vonatkozó kutatások ekkor indultak meg, tehát a régebbi nyomtatott források és kézirattári dokumentumok feltárásával és összegzésével. A korábbi kutatások legfontosabbika volt Knauz Nándor 1859-es régészeti feltárása, mely alkalommal ő már bejutott Pázmány sírkamrájába, és azonosította Pázmány és Lippay földi maradványait, bár teljes pontossággal nem jelölte meg a sírhelyet. A Pázmány temetéséről is fennmaradt dokumentumok ismertetésétől és elemzésétől kezdve az újabb adatokig sikerült feldolgozni és kiadni a legfontosabb szövegeket néhány évvel ezelőtt. Ez a – szlovák nyelven is megjelent – tanulmány- és dokumentumgyűjtemény (2006-2007) már tartalmazza a dóm alaprajzát, amelyen a sírhely valószínűsíthető helyét meg tudtuk jelölni. Egyelőre még semmilyen szakmai részletről nincs tudomásunk hivatalosan, s fontos lenne, hogy a kutatás ezeket is a nyilvánosság elé tárja. Az említett interjúban elhangzott az, hogy a kutatások befejeztével méltó módon lesz megjelölve Pázmány sírhelye, hogy bárki, aki a dómba látogat, tudja, hogy hol nyugszik a magyar katolikus egyház- és irodalomtörténet, valamint a történelem egyik kiemelkedő alakja. Módot ad erre az is, hogy 1710 óta a templom szentélyében több emlékmű ad hírt Pázmányról, s most ezek felé is több figyelem fordulhat. A korábbi kutatások alapján az is nyilvánvaló, hogy a dóm alatt több tucat egyházi és történelmi nagyság sírhelye sejthető, s jó lenne, ha a nagyközönség erről is tudomást szerezhetne mielőbb. Jelképes értékű, hogy a fontos hírről a Pázmány által alapított nagyszombati egyetem megalapításának 375. évfordulóján szerezhettünk tudomást.
Pázmány Péter a XVII. századi magyar katolikus megújulás legnagyobb alakja. 1570-ben Nagyváradon született előkelő protestáns köznemesi családban. Tizenhárom évesen tért át katolikus hitre. Váradon és Kolozsvárott a jezsuitáknál tanult. 1587-ben belépett a Jézus Társaságába. A filozófiát Bécsben, teológiai tanulmányait pedig a római jezsuita kollégiumban végezte. Huszonhét éves korában pappá szentelték, s hamarosan megmutatkozott egyedülálló tehetsége. Ékesszólásával, ragyogó logikájával és hatalmas tudásával sikeresen szállt szembe a protestáns prédikátorokkal. Forgách Ferenc esztergomi érsek pártfogásába veszi őt, s Pázmány hamarosan követi is az esztergomi érseki székben. Pázmány Péter szavának és tollának erejével az addig túlnyomórészt protestáns országot ismét katolikussá tette. Visszatérítette többek között az Apponyi, Bánffy, Batthyány, Csáky, Esterházy, Forgách, Nádasdy, Rákóczi, Wesselényi és Zrínyi családokat is. Nagyszombatban egyetemet, Bécsben papnevelő intézetet, Pozsonyban jezsuita kollégiumot alapított. Legjelentősebb hitvédő műve az Isteni igazságra vezérlő Kalauz, amely korának vitás hitbeli kérdéseit tárgyalja, és a katolikus álláspontot védelmezi. Pázmány Péter, aki mint író, hittérítő és szónok egész korának meghatározó személyisége volt, 1637-ben Pozsonyban halt meg, testét a Szent Márton-dómban helyezték örök nyugalomra.
