Bevezetés – Ez az ünnep elsődleges mondanivalója. Mária bevezettetik a templomba, hogy „a szentélyben éljen”. Maga a Szentlélek az, aki bevezeti őt. Gábor arkangyal mennyei eledellel táplálja. Szüzek kísérik bevonulását, égő gyertyákkal kezükben, hogy előre hirdessék „a belőle kifejezhetetlen módon kisugárzó fényességet”, vagyis a világ világosságát. Mária arra készülhet itt, hogy „Jézus vidám és ékes hajlékává” legyen. Kivezetés – Az ünnep mondanivalójában meg kell látni ezt a kevésbé látványos elemet is. Máriát kivezették a „bűnös” világból, hogy „a szentélyben nevelkedjék fel”, hogy így legyen „a mindenek Királyának isteni trónja, palotája, nyughelye és tündöklő lakása”. Miután a „Boldogságos Szűz valóban megjelent a világnak”, és „vallásos buzgósággal” bevezettetik a templomba, ezzel „szüleinek imáját betölti”, s így mindvégig megőrzi tiszta életét. Felvezetés – A fizikai feljebb jutás a templom lépcsőin arra is ráirányítja a figyelmet, hogy ezt a mozgást magasabb lelki szinten is szemlélhetjük. A bevezetés így a felvezetés révén feláldozássá válik: Mária „szeplőtelen áldozatul az Úr templomába vezettetik”, hogy „áldozati ajánlata és jó illatú tömjénje” legyen a Mindhatónak. Jogos, hogy mindenkit örvendezésre szólít a liturgikus ének, mert „a szeplőtelen Királynőt áldozzák föl Istennek”, hogy majd rajta keresztül nyíljanak meg „a menny ajtajai”.
Igaz, hogy énekünk csak a szülők egyikét szólítja meg, ám mindkettőjükre vonatkoztatható a mondanivaló: „Anyák, minden gondot félretéve, kövessétek a jövendő Isten Anyját és a világ örömének eszközlőjét!” Mindhárom irányban kövessük! Úgy irányítsuk gyermekeinket, hogy megtalálják a bevezető utat a templomba, mert ott tiszta életet tanulnak. Ha körülményeik úgy alakulnak, találják meg a kivezető utat a bűnre csábító és bűnös környezetből, mert ez az Istennek tetsző élet. S érezzenek rá a felfelé vezető út szépségére is, tudjanak áldozatot hozni, mert ez az emberi élet egyik alapeleme.
