Jebel Quruntul – a megkísértés hegye. Tikkasztó a hőség. Leülök egy sziklára a Jerikó városa és a Jordán folyó fölött emelkedő kietlen, zord heggyel szemben, amely a sivár Júdeai sivatag része. Alattam egy pálma- és gyümölcsfákkal teli oázis, mögöttem néhány arab árus és a tevéjük. Míg a legtöbb zarándok már az arab portékák között válogat, én nem tudok elszakadni a látványtól. Csak nézem a sivár tájat. A hegy oldalában egy görög ortodox monostor, mintha csak a meredek sziklafalból nőne ki. „Távozz, sátán! Mert írva van: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” (Mt 4,10) – mintha visszhangoznák a falak Jézus szavait.
Miután legyőzte a sátán kísértését, Jézus Galileában kezdett tanítani. Csodaszép vidék ez a Galilea, egészen édeni. Innen-onnan virágokat szedek. Botanikusok szerint a Szentföld a Földnek az a legkisebb területe, amelyen a legtöbb virágfaj megtalálható. Itt, Galileában van a Genezáreti-tó, avagy a Galileai-tenger, amely számos bibliai történetet mesél. „Jöjjetek utánam, és én emberek halászává teszlek titeket!” (Mt 4,19) – így hívta meg Jézus a legelső tanítványokat, akik halászok voltak. A tóban több mint húszféle hal él, és a legkülönlegesebb, amely csak itt található meg, az úgynevezett Péterhal. Esténként vagy éjjelenként még manapság is sok halász dolgozik errefelé. Bárkára szállunk. Csendes a víz, körülöttünk madarak szállnak. „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!” (Mt 14,27) – mondta Jézus, amikor a vízen járva közeledett a bárkában hánykolódó tanítványok felé. „Uram, ments meg!” (Mt 14,30) – kiáltotta Péter, amikor elindult Jézus felé a vízen, és merülni kezdett. Ekkor Jézus kézen fogta, és azt mondta: „Te kishitű, miért kételkedtél?” (Mt 14,31) „Mit féltek, kishitűek?” (Mt 8,26) – és akkor is ugyanezt kérdezte, amikor lecsendesítette a vihart. Mintha csak bennünket biztatna, akik folyton aggódunk, miközben ő mellettünk van, nemde?
A Genezáreti-tó fölött emelkedik a Boldogságok hegye. „Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket” (Mt 5,4) – a hegyen álló nyolcszög alakú templom minden oldala egy-egy boldogságot jelenít meg. A hagyomány szerint itt mondta el Jézus a hegyi beszédet a környékről összesereglett embereknek. Lenyűgözően szép kilátás nyílik innen a tájra. Leülök a lépcsőre, leül mellém egy kismacska is, és csak mondja-mondja. Úgy érzem, órákig elücsörögnék itt, macskát simogatnék, és hagynám, hogy fújja a szél a hajam. De továbbmegyünk Kafarnaumba, arra a helyre, amely ma régészeti ásatások színtere, Jézus idejében viszont virágzó városka volt. Itt haladt a Via Maris, a tenger útja, amely a Földközi-tenger felé vezetett, és ahol megannyi karaván közlekedett. Itt hangzott el a valaha volt egyik legszebb hitvallás, a szentmise – számomra legalábbis mindenképp – egyik legmélyebb mondata: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám” (Mt 8,8). A százados mondta ezt. És az is itt történt, hogy Jézus meggyógyította Péter anyósát. Annak a templomnak a maradványai, amelyet Péter háza fölé emeltek, a kafarnaumi zsinagóga romjaitól nem messze állnak.
Ugyancsak a Genezáreti-tó partján található a Primátus-kápolna, benne a Mensa Christi, vagyis a Krisztus asztala nevű szikla, ahol feltámadása után Jézus hallal vendégelte meg a tanítványokat. „Szeretsz engem?” (Jn 21,17) – Jézus háromszor kérdezi meg Pétert. Megbocsátja, hogy megtagadta, még mindig hisz ebben az emberben, olyannyira, hogy az egyházát is rábízza. Miközben a tóparton aprócska kagylókat gyűjtök, Péter jelenlegi utódjára, Ferenc pápára gondolok, aki nagyon szereti Jézust.
Tabgha – a Boldogságok hegyének lábánál fekvő falucska, a csodálatos kenyérszaporítás helye, a hét forrás vidéke. Az egyik legelső zarándok a IV. századból leírja, hogy az emberek tisztelnek itt egy követ, amelyen a hagyomány szerint Krisztus ült, amikor a kenyérszaporítás történt. Bizánci templom helyére épült a mostani istenháza, amelynek főoltára alatt ott a kő, és a padlót csodás mozaikok díszítik, olyan szépek, hogy az ember alig mer rájuk lépni. És Galileához egy másik csoda is kötődik, a kánai. Bort kóstoltatnak a zarándokokkal, nagyon édes, és az itt emelt templomban olyan hatalmas kőedényeket őriznek, mint amilyenekben a borrá változtatott víz volt. Valószínűleg Jézus rokonságából került ki a vőlegény vagy a mennyasszony, és Jézushoz közel álló valaki lehetett. Ami feltűnik: Kánában nagyon kedvesek az emberek.
Egy különleges találkozás helye a Tábor-hegy. Kanyargós úton, keskeny szerpentinen, kisbusszal utazhatunk fel a tetejére, ahonnan azt a síkságot láthatjuk, amely a Galileai-tengertől egészen a tengerig, Haifáig vezet. Jezrael – ez a síkság neve, jelentése: Isten vet. Gabonaföldjeivel és gyümölcsöseivel ez az ország legtermékenyebb vidéke. Legendásan szép a táj. A hatszáz méter magas, szimmetrikus, kerek hegy a színeváltozás helye. „Mester, jó nekünk itt lennünk!” (Mk 9,5) – miközben az itt emelt bazilika körül sétálgatok, Péter szavait mondogatom. Illés és Mózes jelent meg itt Jézusnak, és azok a tanítványok vannak vele – Péter, Jakab és János –, akik majd ott lesznek az Olajfák hegyén is, és látják szenvedni.
„Akarsz-e meggyógyulni?” (Jn 5,6) – Jézus kérdezte ezt a Bethesda fürdőnél egy bénától. Már Jeruzsálemben járunk. Az Oroszlános kapu közelében lévő fürdő menedéke volt a betegeknek. Két medencéből és öt oszlopcsarnokból áll, épp úgy, ahogy János leírta. Romjai jajokat és csodákat mesélnek.
És egy utolsó találkozás emléke, az emmauszi tanítványoké. Jeruzsálemtől néhány kilométerre lehetett a falu, ahol a feltámadott Krisztus megjelent a tanítványoknak. Egy réges-régi templom romjai állnak itt, amelyek azt hirdetik: „Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton?” (Lk 24,32)
Fotó: Fábián Attila
