Radnóti verseiből állítottam össze műsort, ezzel zártuk a holokauszt-emlékévet iskolánkban. Egy hónapon át készültem a tizenhárom szereplővel az előadásra. Éreztem, ahogy a gyerekekben hétről hétre érlelődik a szöveg, ahogy súlya lesz minden mozdulatnak és szónak. A műsor első részében Radnóti ifjúkori önarcképein keresztül pillanthattunk rá arra, ki is vagyok, hogyan vagyok jelen a világban úgy, hogy „mögöttem két halott”, hogy tizenkét évesen árva vagyok. A második rész azt járta körül, mit jelent a „kerge világ közepén”, „üszkösödő romok közt” írni, félni, mint a bika, tölgyként állni és nem menekülni, vágyni a tűz melegére, járkálni halálraítéltként, miközben csak a „két karodban ringatózom” élménye tart életben. No meg az a sok kis szépség, amely egy gyantacsöpp vagy egy kezünkre szálló szarvasbogár élményéből születik.
A végkifejlet pedig azt erősítette, hogy éppen ezek az apró élmények tartanak életben, határozzák meg, ki vagyok és hol vagyok, s hogy „nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, / nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt / kis ország (…)”. És mindezt átfogja a döbbenetes valóság: „Oly korban éltem én e földön, / mikor ki szót emelt, az bujhatott (…)”. Döbbenetes erejük van ezeknek a szövegeknek. Mindehhez Pergolesi Stabat matere adta a zenei betéteket: egymásra íródott a krisztusi sors és Radnóti élete.
A műsor negyvenöt percig tartott, a közönségnek hosszúnak bizonyult. Érezni lehetett, ahogy a gyerekek elveszítették a türelmüket, lankadt a figyelmük, mocorogtak, köhécseltek. A szereplők tették a dolgukat, a hallgatók meg leszakadtak a szövegekről. Hogyan lehet viszonyulni mindehhez? Daccal – ez volt az utolsó műsor, amit csináltunk –, gőggel – gyöngyöt szórtunk a disznók elé –, sírva – hát miért nem értik a művészetet? De lehet tanulni is a szentektől: elfogadni a valóságot, megérteni a gyerekek befogadói nehézségeit, miközben nem adjuk föl a szépség közvetítésének vágyát. Megtalálni a nyelvet, ami nem az enyém, nem a tiéd, hanem: „S ketten mi vagyunk. / De csak ha vállalom.” (Radnóti: Kis nyelvtan)
