Első része helyzetbemutatást ad: „az Isten hajlékában nyilván[osan] megjelen[ik] a Szűz”. Igen, erről szól az ünnep! A háromesztendős Máriát szülei a templomba vitték, hogy ott, Isten közvetlen közelében, megszentelt helyen nevelkedjék fel, így válhasson méltó hajlékává Isten Fiának. Erre utal ebben a részben a két előzetes, bevezetőnek szánt gondolat. Az egyik az „örök jelenbe”, a „liturgikus mába” helyezi az eseményt: „Ma van első jelensége az Isten boldogító kegyelmének.” Most ünnepeljük azt, hogy Isten elkezdte végrehajtani az üdvözítő tervét: Mária arra készül, hogy a Megváltó édesanyja legyen. És ez nagyon fontos számunkra! Mert ezáltal lesz üdvösségünk; az egyetemes egyház megfogalmazása szerint: „Mária által jutunk el Jézushoz.” S a másik bevezető gondolat éppen ezt tartalmazza: ma van „hirdetése az emberek üdvösségének”.
Énekünk második része a teológiai értelemre helyezi a hangsúlyt. Azzal, hogy Máriát a templomba vitték a méltó előkészületre, ő „Krisztus megjelenését mindenkinek előre hirdeti”. A hangsúly az „előre” szóra kerül. Ez az esemény készíti elő azt, hogy majd az Örömhírvételben Mária ki tudja mondani az „igent”; ez készíti elő a meghitt betlehemi éjszakát, de ugyancsak ez készíti elő a gyászos golgotai keresztet és az eget-földet megrengető, a zárókőtől megszabadult üres sírt, valamint a megérdemelt mennybemenetelt és a dicsőséges újraeljövetelt. Az ünnep még csak hirdeti, de mi már a beteljesedés biztos tudatában énekelhetjük a szent szöveget.
Mindezek után érthető, hogy a tropár harmadik része ujjongást tartalmaz: „Miért is a szent Szűznek örömmel kiáltjuk: Üdvözlégy, a Teremtő üdvgondozásának teljesülése”. Egyrészt: lehet örülni azon, hogy Mária személyében méltó lakóhelyet készített magának az Isten. Lehet őt ünnepelni, örömmel kiáltani neki az üdvözlést. Megérdemli, mert méltó lett arra, hogy Istenszülővé legyen. Másrészt: amint földi életében is, az énekben is Isten felé irányítja figyelmünket, ünneplésünket. Isten teljesítette be üdvösségünket, Mária pedig ennek eszköze volt.
Gyönyörűen építkező himnuszunk segít az ünnep lényegének megragadásában. Ám – mint mindig – a mégoly csodálatos költői formánál is fontosabb a benső tartalom: Adjunk hálát a Teremtő „üdvgondozásáért”!
