Fotó: Mészáros Ákos
Liezen-Mayer Sándor nevét a Magyarországi Szent Erzsébet című nagy méretű olajfestménye tette igazán ismertté a képzőművészet iránt érdeklődő közönség körében. Ez a kép ma is a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításának egyik legszebb darabja. Benczúr Gyula, Madarász Viktor és Székely Bertalan alkotásai között láthatjuk, méltó helyen, a magyar történelmi festészet témakörében, a budai várban.
A galéria egyik félreeső kamaratermében kisebb, de annál érdekesebb kiállításokat mutatnak be mostanában a kurátorok. Legutóbb Madarász Viktor Hunyadi László siratása című képéhez kapcsolódóan rendeztek remek tárlatot az intézmény munkatársai. Jelenleg Liezen-Mayer Sándor Faust-illusztrációit nézhetjük meg „Azzal vagy egy, kit megragadsz” címmel. Goethe, a költőfejedelem a XIX. században írta meg világdrámáját, a Faustot, amely életművének legfőbb alkotása. A nagy német költő egy XIX. századi népkönyvből merítette a témát, vezérgondolata a tudásra, a megismerésre vágyó emberi vágy drámája, főhőse pedig egy középkori tudós, Faust doktor. A teljes mű először 1832-ben jelent meg nyomtatásban.
Liezen-Mayer munkássága egyike volt a XIX. század sikeres karrierjeinek. Barátja, Wagner Sándor – akinek legismertebb képe a Dugovics Titusz önfeláldozása című mozgalmas történelmi jelenet – szintén Münchenben tanult. Benczúr Gyula is ebben a német városban kezdte tanulmányait, s később ő is itt lett az akadémia tanára, mint a többiek. Mindannyian a korszak „nagy mágnese”, Karl von Piloty tanítványai voltak. „Körülötte forgott minden. Osztálya volt az ígéret földje. A növendékek legszebb – sajnos, sokszor hiú – álma volt az ő keze alá jutni. Mi több: az ő stílusa fölforgatta fél Európa művészetét. Elsősorban Münchenét. Mert ő általa lett az Akadémia az új müncheni stílus fellegvára” – írta a Magyar művészélet Münchenben című könyvében Lyka Károly. A fiatal Munkácsy Mihály is Piloty osztályába szeretett volna kerülni, de nem sikerült neki. Végül Paál László barátjával együtt Düsseldorfban kötöttek ki. Ettől fogva elválaszthatatlanok lettek, egymás mellett dolgoztak ott és később Párizsban is, egészen Paál 1879-ben bekövetkezett haláláig.
E rövid kitérő után térjünk vissza a Faust-illusztrációkhoz. A vizuális művészeti alkotásokhoz vezető úton mindennek alapja, kiindulási pontja: a rajz. Legyen szó festményről, szoborról vagy bármilyen iparművészeti alkotásról, a művész általában először vázlatként viszi azt papírra. Persze szép számmal akadnak e vázlatok között kidolgozottabb grafikák is, mint például Leonardo és Raffaello kréta- vagy ezüstvesszőrajzai, amelyek alapján később elkészültek a nagy művek: festmények, szobrok vagy más műalkotások.
A XIX. század elején önálló útra lépett a rajz, előtérbe került, hangsúlyosabbá vált. Az irodalmi művek ihlető forrást jelentenek a festők körében. Az illusztráció segíti az írásmű megértését,
a vizuális ábrázolás közelebb hozhatja az olvasókhoz egy-egy eposz, regény vagy dráma eszmei mondanivalóját. Fontos szerepe volt a sokszorosításnak: a könyvnyomtatásnak köszönhetően a művészek szívesen vállalták a klasszikusok és a kortárs irodalom illusztrálását. A rézkarc, a rézmetszet vagy a litográfiai sokszorosítás nagyobb példányszámot tett lehetővé, így sokkal több emberhez juthatott el az alkotás, mint ha csupán egyetlen festmény készült volna illusztrációként.
A Nemzeti Galéria kiállításán elsősorban Liezen-Mayer tollal, barna tintával készített vázlatait láthatjuk, és persze kész acélmetszeteket is. A mester Faustot és Margitot helyezi érdeklődése középpontjába. Nagyjából ötven grafikát, rajzot készített ebben a témakörben. Bájosan szép jeleneteknek lehetünk tanúi a képek nézegetése során. Kétségtelenül gyönyörű szép nőket tudott rajzolni Liezen-Mayer. Néhány festmény is gazdagítja a tárlat anyagát, például igazán megkapó a Margit a nyaklánccal című olajfestmény az 1870-es évek elejéről.
A Faust Liezen-Mayer Sándor alkotásaival illusztrált díszalbuma 1876-ban jelent meg Stuttgartban. A rajzok alapján készült metszeteket Theodor Stroefer nem sokkal korábban (1871-ben) alapított kiadóvállalata illesztette a könyvbe. A monumentális kötet lapjainak kivitelezésére korának legjobb réz- és acélmetszőit kérte fel. A szövegközi fametszeteket pedig Wilhelm Hecht xilográfiai intézetének munkatársai készítették. A szintén fametszetben megjelenő iniciálékat, arabeszkeket és ornamenseket Rudolf Seitz, Liezen-Mayer korábbi akadémiai osztálytársa rajzolta. A kötet olyan sikert aratott, hogy a kiadó egy könnyebben kezelhető, olcsóbb, negyedrétű változatot is megjelentetett. Ugyancsak a siker közvetlen következménye volt, hogy a müncheni akadémia 1877-ben tiszteletbeli tagjává választotta a magyar művészt.
(A kiállítás július 29-éig látogatható a Nemzeti Galériában).
