A szervezők tudják, érzik: szükség van a világ újraevangelizálására. Imával, böjttel, tevékeny szeretettel, őszinte beszélgetésekkel, lelkigyakorlatokkal, zarándoklatokkal és az egyházközség, illetve az iskola pénztárcájának vastagságától, a hívek lelkesedésétől függő rendezvénysorral.
Mindegy, hogy megszentelt falak között vagy világi helyszíneken zajlanak-e majd az események, a lényeg az: szólítsák meg az ifjakat és az idősebbeket, s lehetőleg mindegyiket a maga nyelvén – kerülve a botránkoztatást. Az üzenet érjen el az értelemig, és sarkalljon tettekre. Családban, óvodában, iskolában, munkahelyen, barátok között; tudva mindenkor: csak úgy változhatnak meg a körülöttem lévők, s velük együtt a világ, ha magamon kezdem a változást, ha leveszem a régi ember gúnyáját, hogy helyette újat öltsek. Lehet, hogy apró lépésekben, s nem is látványosan történik majd mindez, de folyamatosan zajlik, és ez a fő.
A mellékelt fotó Medjugorjében, az anyaotthonban készült, miközben egy előadást hallgattunk egyházi iskolában tanító feleségemmel. Évről évre eljárunk a kegyelem oázisába, hogy másokkal együtt feltöltsük – ahogyan a zarándoklatot vezető plébános fogalmazott – szeretettankunkat. A gyermektekintetekbe belefeledkezve mi is a tanító Jézusra figyeltünk. Mindannyiunknak gyermeklelkűvé kell(ene) válnunk, hogy valóban miénk legyen Isten országa.
A szellemi töltekezés igényét egy kaposvári lelkigyakorlaton is megtapasztalhattam. A templomot megtöltő tömeg jelentős hányada az ország legkülönfélébb pontjairól utazott ide, hogy hallgassa kedvenc papját, lelkivezetőjét a test teológiájáról, a férfiról és a nőről, aki elhagyja apját és anyját, és egy testté lesz. Sok szó esik VI. Pál pápa Humanae vitae kezdetű, a helyes születésszabályozásról szóló enciklikájáról is, és a triduum idején nem marad tabutéma a szexualitás sem, hiszen őszintétlenül, bizalmatlanul nem lehet hitelesen tanítani. És szeretni sem.
Már a közbenjáró ima kapcsán szembesülünk azzal, hogy többen tartanak az új tanévtől. Egyházi iskolák pedagógusaiért (is) folyik az ima. Sok száz kilométert hagytak maguk mögött, hogy felfrissüljenek a kaposvári „lelki wellnesstől”. Az agapén az egyik fővárosi egyházi gimnázium igazgatónőjével találkozunk. Intézményében köpenyben tanulnak a diákok, s az irodájában ott áll egy nagy üveg körömlakklemosó is… Régi vendég Kaposváron; el nem mulasztana egyetlen lelkigyakorlatot sem. Ő is lelki táplálékra vágyik. Férjével együtt erőt gyűjteni jött az új tanévre, s az új köznevelési törvény alkalmazására készülve. Csakúgy, mint egy másik, kis egyházi iskolát vezető társa, aki a tantestületért ajánlotta fel imáit. Egy középkorú tanárember pedig iskolai és családi konfliktusait rendezendő vállalkozott a lelkigyakorlatra, hogy még karakteresebben képviselje a keresztény értékrendet.
Örül a szívem, hogy a tikkasztó nyár pihenésre fordított heteiben sokunk szívében megérett a szándék: öltsük magunkra mielőbb az új ember ruháját, és legyünk gyermeklelkűek. Ezt kéri tőlünk az Úr, s így, tanítványként talán könnyebben bejutunk majd Isten országába.
Fotó: Szerafin Zoltán
