Szentségimádás gyermekekkel

Fotó: Merényi Zita

 

Versegi Beáta nővér, az Eucharisztikus Élet Mozgalom vezetője a közelgő budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészítő munkáiban is tevékeny részt vállal, néhány éve pedig gyermekeknek vezet szentségimádást az Örökimádás-templomban. Ki ne szeretné Jézus Krisztus társaságában, az ő jelenlétéből erőt és bátorságot merítve megélni a mindennapokat? A Nyolc Boldogság közösség szerzetesnővérével a gyermek-szentségimádásról beszélgettünk.

A gyerekek nyelvén érthetően beszélni Jézusról – ez minden hitoktató számára az egyik legnagyobb kihívás. Hogyan lehet lefordítani a gyerekek nyelvére egy olyan elvont és bonyolult fogalmat, mint az Eu­charisztia?

– A hitből forrásozó megtapasztalás sokat segít a gyerekeknek az Eucharisztia titkának felfedezésében, fogalmának megértésében. Abból indulunk ki, hogy hitünk szerint Jézus jelen van az Oltáriszentségben, mégpedig valóságosan, az egész lényével van jelen. Krisztus, aki meghalt értünk, és feltámadt, most is él, és itt van velünk. A gyerekeknek elképesztő érzékük van a szerető jelenlét iránt. Ez bennünk, felnőttekben kissé talán eltompult már, mi gyakran túlbonyolítjuk a dolgokat.
A pedagógiai feladat abban áll, hogy a gyerekek szíve, amely olyan érzékeny a szeretetre, fokozatosan megnyíljon az istenkapcsolatra. A kicsik a saját szívükhöz közelebb kerülve, azon keresztül érkezhetnek meg abba a jelenlétbe, amit az Úr a szentségimádás során felajánl számukra. A gyerekeket tehát a szívük útján vezetjük el a Jézussal való találkozásra. Az Eucharisztia azt jelenti: hálaadás. Szeretnénk, ha a hálaadás lelkületét is elsajátítanák. Jézus jelenlétét ünnepeljük a szentmisében, fontos tehát, hogy tudjunk örülni és hálásnak lenni ezért a jelenlé­tért. A szentségimádás kiváló lehetőséget kínál erre.

Hogyan zajlik egy gyermek-szentségimádás a gyakorlatban?

– Ez egy félórás szertartás. Figyelünk arra, hogy az alkalom során a helyükön legyenek az egyházi szolgálatok és szerepek. Így például fontos, hogy felszentelt pap vagy egy ezzel megbízott személy helyezze ki imádásra az Oltáriszentséget. Ezt megelőzően előkészítjük a kápolnát, virággal díszítjük az oltár környékét. Igyekszünk szépséggel körülvenni az Urat.
A Jézussal való kapcsolatot szeretnénk tanítani a gyerekeknek, ez pedig az időben mélyül el és bontakozik ki. Ezért a gyermek-szentségimádásnak is megvannak azok az apró szokásai, amelyek a kicsik számára otthonossá teszik az alkalmakat. Minden szentségkitétel előtt felhívjuk a gyerekek figyelmét arra, hogy Jézus itt vár bennünket, hogy találkozzunk vele, beszélgessünk, barátkozzunk. Ezek az apró instrukciók arra valók, hogy a gyerekek elsajátítsanak egy olyan hozzáállást, amellyel akkor is otthon érezhetik magukat a templomban, amikor nincs szervezett program, szentségimádás. A liturgiánkban vannak olyan szakrális kifejezések, amelyek fontos tartalommal bírnak, de a gyerekek számára nem értelmezhetők. Ezeket is közel lehet vinni a gyerekekhez, ha lefordítjuk az ő világuk nyelvére. Ilyen fogalom például a tabernákulum. A gyerekeknek általában van otthon egy kis kuckójuk, ezt a fogalmat szokták érteni. Elmondjuk, hogy Jézus házában, a templomban is van egy kis kuckó: ez a tabernákulum, ott van Jézus. A pap bácsinak köszönhetjük, hogy előhozza nekünk onnan, és így szemtől szemben is találkozhatunk és ismerkedhetünk vele.
A szentségimádás elején többször megismételt énekekkel köszöntjük Jézust, majd fokozatosan elcsendesedünk a jelenlétében, és szerető figyelemmel vesszük körül. A rövid csend után egy, a liturgikus időhöz vagy a napi evangéliumhoz kapcsolódó téma feldolgozásán keresztül vezetjük a gyerekek figyelmét Jézus felé. Minden téma a kapcsolat kibontakozását segíti elő. Nem átfogó kateketikai utat akarunk bejárni, inkább az a cél, hogy a gyerekek bármikor, bármilyen kérdéssel merjenek Isten szerető jelenlétéhez fordulni, és tanulják meg azt, hogy minden életeseményt beemelhetnek az istenkapcsolatukba.

A szentségimádás a lélek „mozgásformái” közül a szemlélődéssel rokon, ami nem feltétlenül testhezálló a gyerekek számára. Hogyan lehet mégis gyermek-szentségimádást tartani?

– A gyerekek a rácsodálkozás mesterei. Amikor imára neveljük őket, bátran építhetünk erre a képességükre. A szépség is szerepet kap ebben, kiváló eszköz ahhoz, hogy megragadja a figyelmet és egyúttal nevelje is a gyermekeket. A szépséget a jóság dajkájának is nevezhetnénk: összerendez, formál, nevel és felemel. A rácsodálkozás képessége ott van a gyermekekben, de kibontakoztatása, gondozása pedagógiai fel­adat. Arra vezetjük rá őket a csendben, hogy tanuljuk meglátni azt, akit nézünk: Jézust, aki értünk látható alakot öltött, eljött közénk, és velünk maradt.
Nagyon megérinti a gyerekeket a személyesség is. Ez a bizalmas ­közeg egészen apró dolgokkal is megteremthető. Munkatársammal, Rochlitzné Homor Otiliával – aki édesanya és óvónő – úgy helyezkedünk el a kápolnában, hogy szemkontaktust tarthassunk a gyerekekkel és egymással is. Ránézünk a gyerekekre, majd tekintetünket az Oltáriszentségben köztünk lévő Jézusra emeljük, s ezzel bevezetjük a kicsiket egy kapcsolatrendszerbe. Előfordul az is, hogy a szívünkre tesszük a kezünket. A gyerekek pontosan tudják, hogy a szívükkel szeretnek. Az ima során a szívünket és az értelmünket egyszerre ajánljuk fel Istennek. Figyelünk és szeretünk. Az imádság az egész embert mozgósítja. A testünkkel ott vagyunk az ima helyén, az értelmünkkel ráhangolódunk az alkalom témájára, a bensőnkkel, az érzelmeinkkel és az akaratunkkal pedig kapcsolódunk Jézushoz.
A harminc perc tehát nem kizárólag csendes szemlélődésből áll, újra és újra fölkeltjük a gyerekek figyelmét. Gyakran mi vagyunk a legjobban meglepve, amikor megtapasztaljuk, hogy a csoport, amely a szentségimádás előtt még zsizsegő méhkas volt, az alkalom során imádkozó közösséggé alakul át. A gyerekek akár hosszú perceken keresztül is képesek csendesen figyelni az Úrra.

A gyermek-szentségimádás program neve Betlehem. Mi a névválasztás oka, jelentősége?

– A Kisjézus Betlehemben született, s a gyerekek otthonosan tudnak kapcsolódni ehhez a bibliai helyhez. De ennél mélyebb tartalmat is hordoz a névválasztás. Betlehem annyit jelent: „a kenyér háza”. Mi más fejezhetné ki jobban a gyermek-szentségimádás lelkületét, mint ez a név? Indítottunk egy honlapot is, amelyről letölthetők az egyes alkalmak programjai (www.gyermekszentsegimadas.hu).
Az Eucharisztikus Élet Mozgalom lelkiségének alappillérei az imádság, a felajánlás és az apostolkodás. Hogyan lehet mindebbe bevonni a gyerekeket?
Az ima közvetlenül az istenkapcsolatot mélyíti el, ugyanakkor megnyit minket mások felé. Jó, ha a gyerekek megtanulják összekapcsolni a liturgikus ünneplést a hétköznapokkal. A valóságban a hit és a mindennapi életünk nem áll távol egymástól. A kettő összefonódik. Az imaidő alkalmat ad arra is, hogy eltervezzük, miként adjuk majd tovább azt a jót, amit átéltünk az Istennel való találkozásban. Előkészít arra, hogy amit az imában megtapasztaltunk, azt beépítsük az életünkbe jó cselekedetek, törődés, szolgálat formájában (apostolkodás). Megtanuljunk felajánlani a munkánkat, a képességeinket, az örömeinket és a nehézségeinket (felajánlás). A szentségimádáson tehát készségeket is fejlesztünk, hiszen a szemlélődés és a cselekvés kéz a kézben járnak, nem ellentétesek egymással. Ám mindez nem megy magától, a pedagógiai feladatunk éppen az, hogy a gyerekeket bevezessük ebbe. Ehhez nyújt segítséget az a rövid kis küldetési ima is, amelyet együtt szoktunk imádkozni.

Hogyan lehet elérni, hogy a cselekedetek belső indíttatásból fakadjanak, és ne kötelező házi feladatként éljenek a gyerekekben?

– Kapcsolatra nevelünk, a kapcsolat pedig kialakítja a lélek benső struktúráját, ezért mindez lassan magától válik belső indíttatássá. A kapcsolat élménye formálja a gyermekeket. Ehhez nélkülözhetetlen a gyakorlás, a rendszeresség, az elkötelezettség. Tudjuk, hogy szolgálatunk a családok támogatásával válhat teljessé. A szülők egy része kezdetben kicsit aggódott amiatt, vajon hogy fogják bírni a gyerekek a szentségimádást, nem lesz-e sok nekik a szentmise után. A kicsiknek azonban ez nem okoz gondot. Kapcsolati szinten, a szív szintjén hihetetlenül mély vágyak és igények élnek bennük. A szentségimádás során teret adunk annak, hogy Jézus vágyai és a gyerekek vágyai egymásra találhassanak. Hiszünk Jézus jelenlétében, a vele való kapcsolat erejében és vonzásában: erre bízzuk rá magunkat.

Ha a kapcsolat élményszerűségére törekszünk, nem áll fenn az a veszély, hogy csupán egy felszínes tapasztalat lehetőségét teremtjük meg a gyerekek számára?

– Brenner János hétévesen játszotta el Tarzíciusz szerepét. Megragadta őt Szent Tarzíciusz és az Eucharisztia kapcsolata, amely valódi élménnyé vált számára. Meggyőződésem, hogy kicsi gyermekként betöltötte a szívét ez az élmény, amely aztán az egész életére hatással volt, és hősies szeretetre vezette az emberek és az Eucharisztia iránt. Ma úgy tekintünk Boldog Brenner Jánosra, mint az Eucharisztia szentjére. Példája jel és biztatás, amely megerősít abban, hogy bátran megteremthetjük a gyerekek számára a mély, meghitt, elkötelezett és élményszerű találkozást a Oltárszentségben jelen lévő Jézussal.

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .