Felvetődik a kérdés: miért éppen nagyböjt elején hangzik fel a liturgiában ez az elbeszélés? Mózes és Illés személyéből kell kiindulnunk. A klasszikus értelmezések szerint ők a törvényt és a prófétákat képviselik, ezért arra utalnak, hogy Krisztusban érkezik el a törvény teljessége és a próféciák beteljesülése. A lehetséges magyarázatok köre ennél még tágabb, a szimbolikus magyarázatok is sokfélék: Szent Jeromos úgy véli, Mózes az alvilágban elhunytak képviselője, Illés a mennybe elragadott, az életen túl is élő személy, azaz alvilág és ég tanúskodik Krisztus mellett; Euthümiosz szerint Mózes a szokás jelképe, Illés a tűzé, így Jézus általuk ad példát a tanítványoknak.
Ezzel szemben – utalva az egész perikópa apokaliptikus atmoszférájára – az értelmezésben segítséget nyújthat számunkra az egyetlen apokaliptikus műfajban íródott újszövetségi mű, a Jelenések könyve. Ott a tizenegyedik fejezetben két tanúról olvasunk, akik a második úrjövet közeledtére utalnak (Jel 11,3- 14). A kettős tanúskodás Jézus oldalán a színeváltozáskor, tehát az apokaliptikus gondolatvilág szövetébe ágyazva az eljövetel jele. Ezt az eljövetelt azonban szükségszerűen szenvedés és halál jellemzi. A Jelenések könyvében a pusztulás képei borzalmasak, a két tanú meg is hal. Jézus konkrét földi életében ez a feszültség (pusztulás és beteljesülés) a kereszten mutatkozik meg. Ő lesz az, aki meghal, ő lesz az, aki – Izajás szenvedő szolga képére utalva – magára vállalja a szükségszerű halált, amely a győzelem kapuja lesz.
Összegezve azt mondhatjuk, hogy a színeváltozás sajátos kontextusában Mózes és Illés kettős tanúskodása nemcsak egyfajta ószövetségi szimbolika eleme, de a messiási úrjövetre utaló kép is. Ez az eljövetel magában hordozza a harcot, a szenvedést és a halált, amely dicsőségbe, erőbe fordul át – mutatja ezt Jézus ragyogó ruházata. A felhőből hallatszó isteni szózat végső megerősítése annak, hogy ez a kozmikus távlatú történés Jézus Krisztus konkrét emberi személyében koncentrálódik.
Miért is kell hát nagyböjt elején ezzel a szöveggel szembesülnünk? Hogy emlékeztessen: a szenvedés előttünk álló ideje, a böjtből a keresztig vezető út valójában húsvéti út. Ugyanakkor a húsvéti dicsőség nem erődemonstráció, hanem a szenvedés és halál mélységeibe való alászállásból kinövő, végül az egész mindenséget magába vonó fényes valóság.
