Az 1738-as pestisjárvány elmúltával az itt lakók fogadalmi kápolnát emeltek Szent Rókus tiszteletére, amelyet 1739. augusztus 1-jén, Vasas Szent Péter (az apostol börtönből való szabadulásának) ünnepén szenteltek fel. Ennek helyén 1832-ben templom épült, majd azt is elbontották, mert a nagy árvíz utáni földmunkák, feltöltések eredményeként túl „mélyen maradt” az Isten háza.
Az európai mintára megújuló, önmagára sokat adó Szegeden „presztízskérdésnek” számított a templomépítés ügye is: 1905-1909 között Aigner Sándor és Rainer Károly tervei alapján született meg a nagyméretű, neogótikus Szent Rókus-plébániatemplom, amely karcsú homlokzati toronypárjával a forgalmas Kossuth Lajos sugárút messzire látszó ékessége. A száz éve megáldott, majd 1911. október 1-jén és 2-án Glattfelder Gyula püspök által konszekrált épületnek két védőszentje van: Rókus, valamint – az egykori kápolna emlékét híven őrizve – Vasas Szent Péter. A szegedi katonaság helyőrségi temploma a dóm elkészültéig a városba települt csanádi püspök székesegyházaként szolgált… A külső nyugodt harmóniája, a józan visszafogottság a háromhajós, keresztházas templom belső terében is érvényesül. A világos falak, a gót ívek a betérő figyelmét azonnal a szembemiséző oltárra és tűzzománc képére, az Utolsó vacsorára, illetve a carrarai márvány főoltárra és fölötte idősebb Vastagh György 1909-ben festett romantikus-érzelmes oltárképére irányítják, amely a névadó szentet ábrázolja pestises betegek társaságában. A berendezés különleges értékei közé tartoznak a zöld és kék majolikabetétekkel díszített, Zsolnay-gyárban készült oltárok, a színes üvegablakok, amelyek közül kettő Róth Miksa műhelyéből került ki. A templom melletti Mária- és Krisztus-szobor ugyancsak Zsolnay-munka. Előbbihez egy újkori legenda is kapcsolódik: az 1960-as években híre kelt, hogy Mária kezében újra kivirágzott egy elszáradt liliomszál. A helyi pártvezetés, elővigyázatosságból – azért, hogy elejét vegye a további csodatételeknek és a búcsújárásnak – levágatta a „veszélyes” szoborkezet… A két sérült, többszörösen is megrongált köztéri szobrot végül 1999-ben öntötték újra. Múlt vasárnap, október 11-én Katona István egri segédpüspök, egykori rókusi lelkipásztor mutatott be ünnepi szentmisét a száz éve álló templom búcsúja alkalmából. Kretovics László plébános kérdésünkre a jubileum kapcsán elmondta, hogy az egyházi élet meglehetősen pezsgő itt, a hívek összefogása pedig példaértékű. Jóllehet a plébánia területén jelentős roma kisebbség és sok szociálisan rászoruló ember él, mégis a helyiek buzgóságának köszönhetően, adományaikból épülhetett fel 2005-ben a templom mögött a Szent Rókus Közösségi Ház, benne a betegápoló szentek benedikált kápolnája. Jelenleg az utómunkálatoknál tartanak, az épület harmadik szintjén hamarosan megnyithatja kapuit az „ifjúsági ház”.
Fotó: Dusha Béla
