Énekünk a megszólításban előbb így fordul feléjük: „szent apostolok vezérei”. S valóban, az egyház ősidőktől fogva így tekint rájuk. Ez különösképpen Péter apostolra érvényes, hiszen az evangélium szerint maga Jézus szánta neki az egyházban a vezető szerepet: „Te Szikla vagy, és én erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek erőt rajta” (Mt 16,18), majd külön meg is erősítette őt apostoltársai vezetésére (Lk 22,31–32). De Pál apostol is vezető szerepet kapott: a damaszkuszi kapunál történt látomás következtében a „nemzetek apostolává” lett.
Másodszor azt mondja róluk az énekünk, hogy „az egész földnek buzgó tanítói”, ami viszont elsődlegesen Szent Pálra érvényes, hiszen hithirdető útjain bejárta az akkor ismert egész kultúrvilágot. De ugyancsak érvényes Szent Péterre is, aki utódai láncolatában – a mindenkori pápa személyében – tanítja az egész keresztény világot. Ma is.
Az ének középpontjában megjelenik Jézus Krisztus, amikor azt kérjük a főapostoloktól: „Imádjátok a mindenek Uralkodóját.” Igen, görög kifejezéssel ő a Pantokrátor, a mindenható, a mindenek fölött uralkodó Úr, aki minden kérést teljesíteni tud. És valóban teljesíti is azokat, amelyek üdvösségünket szolgálják.
A két közbenjáró kérést éppen ezért hatásosnak tudjuk tekinteni. Szinte felmérhetetlen távlatokat nyit az első: Uralkodónk „ajándékozzon a világnak békességet”. Az emberiség történetében az egyik legfontosabb igény fogalmazódik meg itt. A nagyvilágban (makrokozmosz) fontos, hogy elhallgassanak, és ne dörögjenek a fegyverek; ne folyjék embervér, ne történjen pusztítás és rombolás. Az ember belső világában (mikrokozmosz) ugyanígy szükség van a benső nyugalomra, mert nélküle nem lehet intenzív lelki életet élni, csak pusztulni és kisebbedni.
Az ének másik kérése arra irányul, hogy „a mi lelkünknek gazdag kegyelmet” esdjenek ki a főapostolok. Nincs is ennél fontosabb! Hiszen maga Jézus tanítja: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja?” (Mk 8,36).
Az ünnep szerkezetileg szépen felépített fő énekének középpontjában tehát Jézus Krisztus áll, de olyan értelemben, hogy a főapostolok az ő kegyelmét esdhetik ki és közvetíthetik felénk. Érdemes így ünnepelni őket!
