Gyermekként felismeri Jézus engesztelő áldozatának fontosságát, és úgy érzi, hogy neki is áldozatot kell hoznia másokért. Imádságaiban feltárul előtte, hogy családja nehéz helyzetén akkor tud segíteni, ha példát mutat nekik a szolgáló szeretetre. Ezt elsősorban rendtársai felé gyakorolta, de bízott abban, hogy ennek kisugárzó ereje lesz családjára is. Mintha a húsvéti lábmosás jelenete elevenedne meg életében. Mintha Jézussal együtt üzenné: „Boldogok vagytok, ha megértitek ezt, és így is tesztek” (Jn 13,16). Édesapja és testvére ezt a szolgáló szeretetet látva békült ki egymással, és fáradoztak közösen az ország ügyéért.
Mit üzen számunkra Szent Margit? Gyakran hivatkozunk arra, hogy nehéz időket élünk. Valóban, mintha az emberiség nem tanult volna a történelemből, és a Gonosz is jobban elhomályosítaná látásunkat. Így nem vesszük észre, hogy az anyagi javak utáni vágyakozás háttérbe szorítja az igazán fontos szellemi lelki értékeket. Az egyéni javak utáni törtetés árt a közösség javának, a másik eszköznek tekintése pedig lealacsonyítja az embert. Nem a letaposottat, kizsákmányoltat, mert annak erkölcsi tartása még megmaradhat, hanem azt, aki ezt teszi. Tetteiben nem az „Isten-képiséget” hordozó ember jelenik meg, hanem annak bűntől eltorzított mása. Ferenc pápa radikálisan fogalmaz újévi békeüzenetében: Nincsenek selejtes életek, nem lehet a másikat leértékeltnek tekinteni. Aki ezt teszi, az veszít emberi méltóságából, aki a másikat segíti, az többé válik.
Szent Margit felismerte, hogy a szolgáló szeretet gyógyíthatja családja sebeit. Ezt a szolgáló szeretetet egy kolostor falai között élte, de az kisugárzott népünk történetére. Higgyünk abban, hogy ha mi kisebb közösségeinkben ezzel a szeretettel fordulunk egymás felé, azáltal válsággal vajúdó környezetünk is jobbá válhat.
