A bizánci egyházban ősidőktől fogva – már Szent István király korát jóval megelőzően is – imádkozták a napi zsolozsmának minden hétköznapi reggeli istentiszteletében az uralkodóért szóló részt. Most is így van ez. A két zsoltár (a 19. és a 20.) már az Ószövetségben is a királyért szólt. „A keresztény ember e zsoltárokat – az egyik bibliaértelmezés szerint – általában elöljáróira és ezek szükségeire, különösen pedig az ország fejedelmére s a kereszténység atyjára alkalmazhatja.” A két fő ének (a tropár és a konták) is a király győzelméért szól. (Magyar görögkatolikus egyházunkban 1918 óta a király helyett már a hazáért imádkozunk bennük.)
Az ezt követő könyörgésekben (hármas ekténia) szintén a királyért imádkoztunk: „hatalmáért, győzelméért, állandó és békés kormányzásáért, egészségéért és üdvösségéért”, valamint azért, hogy „Isten mindinkább segítse, vezérelje őt minden jóban, s hódítson lábai alá minden ellenséget és támadót”. A jelzett időtől fogva ez a könyörgés már kimarad az ekténiából. Előtte azonban nemcsak a reggeli istentiszteletben, hanem a mindennapi vecsernyében, sőt, a Szent Liturgiában is jelen volt ez a rész. Rövidebb formájában még a nagy ekténia könyörgései között is imádkoztunk a királyért. A szentmisei kánonnak megfelelő anaforában is megemlékeztünk az uralkodóról. Ezek ma már ilyen formában szintén nem szerepelnek a szertartásokban.
A gondolat, a szándék azonban nagyon fontos. Az Ószövetség idejétől Szent István király korán át napjainkig sohasem volt mindegy, hogyan viselkedett az uralkodó, az ország vezetője. Az ószövetségi király, ha helyes volt az Isten iránti tisztelete, a népére is áldást hozott; ám ha a bálványimádás útjára tért, annak mindenki kárát vallotta. Imádkozni kellett hát érte, hogy az igaz úton maradjon. Bizonyára Szent István királyunkat is segítette népe sok-sok imádsága, hogy igazi „apostoli királyként” tudjon kormányozni, és megtartsa országát az igaz keresztény hitben. Nem kétséges, hogy országunk jelenlegi (és mindenkori) vezetőinek is szükségük van mindannyiunk imádságára ahhoz, hogy helyes döntéseket hozzanak az életünket és jövőnket érintő fontos kérdésekben. Egyik liturgikus énekünk kezdetével így köszöntjük Szent István királyunkat: „Jertek mindnyájan, magyar föld szülöttei, tiszteljük a nagy király és apostol emlékét.”
