Forogtam, hontalan halott,
a meleg madridi földben itt,
megtapasztaltam én, Istenem,
a rügybehalt lombok kínjait.
Terhedre azért nem leszek,
árnyékod alatt is elmegyek,
mindig a harangszó után,
szelíden, mint a szellemek.
Jönnek elém a székelyek,
és mégsem ismernek reám.
Telepítsd újra nyelvemet,
szóljon vagy egyet még a szám.
Hadd igazolják létemet
holt számból származó szavak:
bozgorrá tetted népemet,
Uram, s én nem bántottalak.
Nagyot böffen a csőcselék,
bendője potyával teli,
s bár magam vagyok a megrabolt,
most koponyám követeli.
Apostol voltam én egykoron,
ím az utolsó intelem:
ha árendát kérnek síromért,
te fizess meg nekik, Istenem!
